18 év alatti ufóknak ajánlva - South Park
Ha mondjuk, értelmes földönkívüliek érkeznének a Földre, és csak egyetlen dolgot mutathatnánk meg nekik magunkat bemutatandó, mi lenne az? Nekem a South Park.
A Comedy Central indulása pillanatától bombáz minket a legkülönfélébb , egyként elrajzolt családképekkel. Talán, nincsen is másféle sorozata, mint görbített családregények. Görbe tükrök, szabad szájjal vagy illemtudóan, minden sorozatban egyet fröccsentve hétköznapi álságosságaink, gyerekességeink, metafizikai félresiklásaink vagy egyenesen betegességeink kinevettetésével. Jól és kevésbé jól. Legjobban és legkendőzetlenebbül rajzfilmsorozataiban (Simpson család, South Park, …) . Esszenciális társadalomkritikák. Éppen annyira amerikai, mint európai vagy éppen magyar.
Ez az etalon, ennél töményebb szellemességet sosem láttam. Kerek fejű gyerekek, jellegzetes gyermekrajz szinten megrajzolt figurák, háttér. Azt gondolom, hogy ennek a megrajzolása viszonylag olcsó. Néhány frissen végzett animátor vizsgafilmjeként indult anno, és rögtön lecsapott rá a média. meg voltam győződve, hogy váltott szerzői stábbal dolgozva tizenévesek csinálják, miközben, kiderült, magam korabeliek rogyott elméje áll mögötte. A dagadt Cartmen-en kívül mindannyian ugyanazzal az önző-önzetlen alapállással próbálnak meg létezni, ahogy ezt mi magunk is tesszük. Nem mintha Cartmen vérköcsög önzősége olyan nagyon messze állna tőlünk. Szinte minden megkérdezettnek Ő a kedvence. Olyan, mint amilyenek mi is szívesen lennénk, ha tudnánk. Szerencsére nem tudunk. De még maga Cartmen is nehezen. Drukkolunk, hogy tudjon elég szemét lenni … - helyettünk is.
Tőlük aztán mindenki megkapja: álszentség, nácizmus, globalizáció, homofóbia, homofília, háború, háborúellenesség, de személy szerint sem kímél senkit. Egyik részben Spielberg erőszakolja meg Indiana Jones-t egy billiárd asztalon, máskor Michael Jackson fajtalankodik fiúval-fával.
Vannak dolgok, amiken nem igen illik nevetni, noha jó lenne túl lenni rajta valamiképpen, aminek legmegbízhatóbb indikátora a rajta való nevetés képessége. Ilyen a soa (németesen: holocaust) is. Lehet vitatni, de számomra az egész sorozat legszellemesebb – és legemberibb – élce ehhez kötődik. Kyle a kevéssé kendőzetlenül antiszemita Cartmen zsidó barátja. Kyle-hoz érkezik hosszabb távra unokatestvére, a teljesen elfuserált, minden izraelitákkal szembeni sztereotípia alapesete: okoskodó, szemüveges, be nem áll a szája, mindenféle allergiákkal megvert igazi lúzer fickó. Kyle, hogy Cartmen ne szedje ízekre az iskolában unokatestvérét felajánl neki egy nagyobb pénzösszeget. Cartmenre eztán nehéz idők jönnek, mivel a zsidó rokon minden zsidóságtól függetlenül elviselhetetlen alak. A rokon első órán a bemutatkozás után sem tud nyugton maradni, belekotyog, a túl száraz levegőre tesz megjegyzéseket, mire az osztályfőnök figyelmezteti, hogy koncentráljon sokkal jobban. Cartmen-ből pedig kiszalad, hogy „Tanító néni! Küldjük el koncentrációs táborba!” Aztán már hiába bassza meg-ezik, és próbálja kimagyarázni, bukta a pénzét. Ráadásul a rokonról kiderül, hogy rengeteg pénze van, de amikor már szeretnének emiatt barátkozni vele, ő persze, beint.
A kinevetés legtöbbször elfedés: látom, tudok róla, nevetek rajta. Nem bánt. Posztmodern kortünet. A South Park-on nevetni nem megnyugtató. Sosem érzem, hogy túl lennék valamin azáltal, hogy kinevetem velük. Tény, hogy sokkal kevésbé mutat fel értékeket, mint a Simpson család, sőt, éppen hogy azokat neveti ki leginkább. Úgy tűnik, nem hagy semmit, márpedig ami semmit nem ad, az értéktelen. Elsöprő szellemessége, eredetisége és mindent negligáló metafizikai mélységű társadalomkritikája ellenére nem igen van olyan momentuma a sorozatnak, ami ne lenne tele keserűséggel és megbocsátással. Ilyen a világ (vagy majdnem ilyen), ilyen köcsög vagy te is, de nem baj. Egy ilyen világ létrehozásában vagy társtettes, de ez sem baj. Ha ilyen a világ, akkor legyen vagy változzon, minden rendben van, és ha ilyen vagy, maradj vagy változz, az is rendben van. Az újra meg újrakomponált „nem”-ek mélyén egy nagy „igen”-t érzek. És ez benne a legironikusabb.
18 éven felülieknek. Értem én kinevezett gondviselőinket, de inkább arra lenne gondjuk, hogy Józsi barátok és Balázs Mónikák ne jelenhessenek meg magyar képernyőkön. (Ezek 12 éven felülieknek címkések) A South Park 18 éven aluliaknak ajánlott címkét érdemelne. 18 éven felüliek nem is értik, nem is nézik. Zavarja őket a sok trágárság, baromkodás, abszurd. Volt egy gimnáziumi osztálytársam, aki megfogadta, hogy 18 évesen öngyilkos lesz, mert utána már nem érdemes élni: csak hülyülünk és alkalmazkodunk és megalkudunk és cinikusak leszünk. Most 40 éves, nem igen alkudott meg, nem sokkal kevésbé idióta, mint volt, és szereti a South Parkot. Csak azt sugalmazom, hogy addig érdemes nézni Cartmen-éket, amíg még értjük és élvezzük őket. Ez pedig – kevés kivételtől eltekintve- szigorúan 18 év alatt van. A kereskedelmi (és közszolgálati) tévék butító semmit mondását szívesen ajánljuk kamasz gyermekeinknek, miközben értékes mondandóktól tiltjuk el őket a csúnya beszéd és az erőszak miatt.
Meg voltam győződve, hogy nem lehet egyszerre szeretni a South Parkot és mondjuk a bárgyú Barátok Közt-öt, azonban egyre több tizenéves ismerősömről derül ki, hogy mindkettőt szereti. Márpedig akkor még sincs minden veszve, noha egyáltalán nem értem. Az utóbbi – szemben az előbbivel - bár nem hülyít nagyon – agyhártya nélkül is maradéktalanul élvezhető.
