Ennyire egyszerűnek tűnik az Örkény Színház receptje, amikor az utóbbi évek egyik legjobb szórakoztató előadását állítják ki, amely közben a mosolyunk egyszerre felszabadult és felhős.
A Nemzeti Színház igazgatója a Rocco és fivéreivel bebizonyította, hogy európai előadást is színpadra tud tenni. Mert ezt most nagyon odatette.
A Vígszínház nagyszabású zenés előadása olyan, mintha a két felvonást két különböző ember rendezte volna.
Hernádi Judit és Kiss Mari személyében Alföldi Róbert két remek színésznőt talált a krimiszerű romlástörténethez.
Már csak azért is, mert megtalált vele három olyan színészt, mint Schneider Zoltán, Elek Ferenc és Sztarenki Dóra, valamint Sztarenki Pált rendezőként, aki „békén hagyta” őket.
Hatalomvágy, butaság, bűnösség, piszkosság és tisztaság. Mindez nyakon öntve sörrel, borral, pálinkával és talpalávalóval: afféle maszkabál, egy kis világvége magyar (és cseh) módra.
A veszprémi teátrum Esőemberének sikere a szerethetően emberi történeten és a korrekt színészi játékokon túl, elsősorban a dramaturgi munka eredménye.