Jól öltözöttség és tisztelet
Sokszor hallottam már (pedig nem vagyok egy szakadék típus, szerintem :-)) azt a gondolatmenetet, hogy aki a csinos barátnője, felesége mellett szakadt ruházatot visel, az tiszteletlen. Közhelyeink közül talán az egyetlen, amelyik nem igaz. Az az állítás, hogy a hanyagul öltözött ember a jól öltözött feleségével szemben tiszteletlen, egy nagy butaság. Akkor lenne értelme erről egyáltalán beszélni, ha a nők a férjük tiszteletére öltözködnének, csinosítanák magukat, szépítkeznének, ápolnák körmeiket, stb.. Mert akkor a férfiak bizony nem viszonoznák a tiszteletet. (Ez sem kerek, de ez most nem is érdekes :-))
Lehet arról beszélni, hogy elsősorban (már ez is: elsősorban!!) nagyon is a férjemnek akarok tetszeni, de mindenki a világon pontosan tudja, hogy egy Nő mindenkinek szeretne tetszeni (ahogy a nőies férfi is). Ha a csinos nő - szakadt férfi párosban valaki tisztességtelen, akkor a Nő az.

Az élettársnőm ki van bukva, hogy nem tudja felvenni a csinosabb, klasszikusabb értékeket hordozó ruháit velem, de nem veszi fel. Mert tisztel engem, és erőt vesz a vágyán, hogy mindenkinek tetszeni akar. (Ettől még mindenkinek tetszeni akar, természetesen, és ezt nem is tagadja: igazi nő, ezért /is/ szeretem)
Én alapból azzal tisztelem meg, hogy nem akarok minden nőnek tetszeni, nem teszek semmit azért, hogy tetszek valakinek, mert mi ketten együtt vagyunk, és egymásnak kell, hogy tessünk. Nekem pedig Ő bármilyen ruhában, és ruha nélkül is tetszik. Ez az én tiszteletem.
Én alapból azzal tisztelem meg, hogy nem akarok minden nőnek tetszeni, nem teszek semmit azért, hogy tetszek valakinek, mert mi ketten együtt vagyunk, és egymásnak kell, hogy tessünk. Nekem pedig Ő bármilyen ruhában, és ruha nélkül is tetszik. Ez az én tiszteletem.