A sors úgy hozta, hogy e heti ajánlataink azoknak szólnak, akik kifejezetten szeretik a hagyományostól eltérő előadásokat, de legalább is nyitottak rájuk.

Budapest fölött az ég / RS9 Színház, Budapest / rendező: Menszátor Héresz Attila / január 30.

Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjét bizonyára sokan ismerik azok közül, akik kedvelik a művészfilmeket. „Az angyali öröklét feladása egy emberi szerelemért. A budapesti értelmiség jobb és balos, groteszk, semmibe vesző acsarkodása, emberi sorsok egymásba gabalyodása és kozmikus magányossága, fekete humor és filozófia egy nagy városi road movie keretei közt, egy kis színház összes játék terét fölhasználva. Budapest fölött az ég” – áll a Budapest felett az ég színlapján. A darab szerzői: Csikós Attila és Menszátor Héresz Attila.

Kálóczy Orsolya és Menszátor Héresz Attila az előadás hangulatfotóján (forrás: RS9)

Menszátor Héresz Attila különös atmoszférájú rendezései (Woyzeck, Nimfománia, Frida Kahlo balladája) a „színházi underground” kedvelői számára általában felkavaró erejű csemegék. Jó eséllyel ez a munkája is ilyen.

Quad, Domestic Noise / Trafó, Budapest / rendező: Matkó Tamás, Kálmán Eszter / január 31.

A független alkotók által létrehozott két előadás szintén távol, ebben az esetben egyenesen fényévekre áll a mainstreamtől. Matkó Tamás és Kálmán Eszter már többször dolgoztak együtt különböző színházi munkákban, és most egy közös projekt keretében próbálják meg együtt átgondolni a hang narratív szerepét, két tematikailag összefüggő, egymás után előadott, de formailag különböző előadásban.

Mint a színlapról kiderül, a Matkó Tamás által színpadra állított Quad című előadás középpontjában Samuel Beckett Quad I+II című, eredetileg TV-játéknak készült munkája áll. „Ebben a szöveg nélküli drámában egy meghatározott geometriai formát követve, négy különböző színű jelmezt viselő alak bejár egy teret. A színekhez hangszerek/hangszínek/hangerők rendelhetők hozzá, ami ezáltal a karaktereknek egy „hallható” dimenziót kölcsönöz, így az előadás hangszerelése is egy állandóan permutálódó, változatos hangkép.” A rendező alkotótársai egytől egyig minimum jó színészek: Friedenthal Zoltán, Kerkay Rita, Terhes Sándor és Varga Lili.

„Kálmán Eszter látványtervező saját előadásaiban több éve kísérletezik a színházi eszközök előtérbe helyezésével. Most a hang, a zaj, a zörej, ezek narratív szerepe és képpel való viszonyuk kerül fókuszba” – áll a Domestic Noise színlapján. A rendező társai a munkában ebben az esetben is ismert és elismert színházi alkotók: Friedenthal Zoltán, Juhász Dóra, Kákonyi Árpád és Szabó-Székely Ármin.

Equus / Weöres Sándor Színház, Szombathely / rendező: Zsótér Sándor / január 31.

Létezik egy mondás a színházi szakmán belül, ami valahogy így hangzik: „a színházigazgatók a zenés darabokat, a színészek Csehovot, a kritikusok Zsótér Sándor rendezéseit szeretik”. Messze nem légből kapott ez a színházi bonmot, mivel Zsótér Sándornak voltak és vélhetően lesznek is nehezen „megfejthető” rendezései, amelyek esetén, hogy vele tudjunk menni, nem árt, ha sokszáz előadást láttunk már életünkben. Kritikusként számomra az is megáll, hogy érdemes vele menni. Az utóbbi években annyiban változott a helyzet, hogy sorra állít színpadra könnyebben emészthető darabokat (például amerikai drámákat), és a színpadra állítás formái is közelebb állnak a „hagyományosabb” vonalhoz. Ami nem változott: tűpontos elemzés és kivételes színészvezetés, amelyek nyomán erős és izgalmas előadások születnek.    

Major Erik és Jordán Tamás az előadás próbáján (fotó: Mészáros Zsolt)

Peter Shaffer darabjának története (a belőle készült film miatt) sokak számára ismerős lehet, és jól illik Zsótér utóbbi években rendezett előadásainak sorába. A szerző 1973-ban írta a darabot. „Pár évvel előtte valaki megemlített neki egy horrorisztikus bűntényt: egy 17 éves fiú egyetlen éjszaka megvakított 6 lovat. Mást nem tudott róla. Sem az emberekről, sem a körülményekről. Shaffer próbálta kitalálni, valahogy érthetővé tenni az érthetetlent. A darabban egy bírónő próbálja megmenteni a fiút az életfogytiglani börtöntől, és pszichiáter barátjához fordul segítségért. Feladata: visszavezetni a fiút a normális életbe. Martin Dysartnak sikerül közelebb férkőznie Alanhez. Jó úton halad, de elbizonytalanodik. Mert mi a normális? A körülötte lévők normális élete sivár, örömtelen, a sajátját is ideértve. Mi abban a jó? Mit tud szembeállítani Alan képzeletvilágával, szenvedélyességével?” – olvasható az előadás színlapján.

A szereplőgárda - Major Erik, Jordán Tamás és Nagy-Bakonyi Boglárka - szintén nyomós érv lehet az előadás mellett.

Én, Iphigénia / Manna Produkció / rendező: Gryllus Dorka, Soós Attila, Spáh Dávid, Sándor Dániel Máté / február 2. – Radnóti Tesla Labor, Budapest

„Az Én, Iphigénia több szempontból is szokatlan színházi kísérlet” – áll az előadás szöveges felvezetőjében, ez és a rendezők száma jelzi, hogy szintén speciális színházi ajánlatról van szó. „A másfél órás előadásban két rendező és egy rendezőpáros egyéni víziójában követhetjük végig ugyanazt a történetet, mindig más és más perspektívából. Eke Angéla színésznővel Závada Péter író készített interjút, amiből személyre szabott drámaszöveg született, egy kortárs dokumítosz, ami egyszerre valóság és fikció.”

Az előadás főszereplője (egyetlen szereplőként) Eke Angéla.

+1
Csontketrec / Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg / rendező: Mihály Péter / január 28.

Ez egy tantermi színházi nevelési előadás, amit a szó klasszikus értelmében nincsen értelme ajánlani, mivel az első két előadásra nem lehet jegyet kapni, a többi pedig – a műfajból eredően – zártkörű: iskolákban adják elő az intézmények tanulói számára. Annak az oka, hogy mégis belekerült az ajánlónkba, egyrészt az, hogy már maga a forma is különös, így jól illeszkedik a hét többi izgalmasnak tűnő, speciális ajánlatához, és érdemes arra, hogy minél több szülő, pedagógus és színházszerető ember megismerje. Másrészt a helyzet is némiképpen sajátos, amiben az előadás megszületett.

Madák Zsuzsanna dramaturg hozta létre 2011-ben a zalaegerszegi teátrum ifjúsági programját, amelyet a Tantermi Deszka névre kereszteltek. Sztarenki Pál művészeti vezető másfél évvel ezelőtti kényszerű távozásával egy időben Madák Zsuzsanna és több olyan színész is elment Zalaegerszegről, akik részt vettek ebben a programban. Madák helyét a Tantermi Deszka élén Mihály Péter vette át, aki színészként rendszeres résztvevője volt a Tantermi Deszkának. Noha korábban több előadást is rendezett a Hevesi Sándor Színházban (Vaknyugat, Liliom), a Csontketrec lesz az első színházi nevelési rendezése.

A rendező mellett – aki egy kisebb szerepet maga is alakít – Pap Lujza és Nagy Johanna játszik az előadásban. Előbbi (a teátrum egyik legjobb színésznője) még sosem szerepelt színházi nevelési előadásban, utóbbi tavaly végzett a kaposvári egyetemen.

A tantermi színházi nevelési előadások kifejezetten osztálytermekre kalibrált „produkciók”. Ami ebben az esetben azonban nem pusztán egy olyan „hagyományos” színdarabot jelent, ami mondjuk, elfér egy iskolai teremben, főként nem a tábla előtt szavaló-éneklő színészeket, hanem valami egészen mást.

A szinhaineveles.hu honlapján a tantermi színházi előadások kapcsán (ez még mindig nem színházi nevelési előadás) a következő meghatározást találjuk: „A tantermi színházi előadások helyszíne az osztályterem; a színészek annak térbeli adottságait (ajtók, ablakok) és berendezési tárgyait (tábla, padok, székek, asztal, függöny) használják a játékhoz. Legfeltűnőbb külső jellemzője ezeknek az előadásoknak a szinte teljes eszköztelenség: egyszerű jelmezeket (vagy saját ruhát), kevés kelléket (vagy egyáltalán nem) hoznak be a játékba, amit mégis, az igazi színházi jellé válik. A tantermi színház gyakorlatilag semmilyen külső teátrális effektet – fényt, kívülről beadott zenét – nem használ. A tantermi színházi előadások meghatározott korosztálynak készülnek, és a diákok számára fontos társadalmi, morális kérdéseket, iskolai problémákat vetnek fel. Gyakran kínál az előadás szerepet a nézőknek (akik többnyire egy osztály tagjai). Az előadásokhoz általában kapcsolódik valamilyen feldolgozó beszélgetés vagy foglalkozás”. A Csontketrec esetén az előadást egy interaktív játék közé illesztik, hogy az alkotók-szereplők az osztályközösséggel közösen gondolkodhassanak a történet által felvetett kérdésekről.