Szeretik merev emberek társadalom vagy világegész mértékben elképzelve értékelni a jelenségeket. Mi lenne, ha mindenki ezt csinálná? Ejnye, bejnye, a kurva, világegyetemet fertőző pofádnak! Természetesen, a valóságot illetően, ez szűk látókörűség, de érdemes belemenni a játékba, mert sokat elárul egy-egy jelenségről elképzelni világméretekben. Alap, hogy a Mi lenne, ha mindenki … szemlélet, az aranyszabályból ered, ami szerint Ne tedd embertársadnak, amit magadnak nem szeretnél. Ez, természetesen, mint minden egységes szépség az Újszövetségben, zsidó eredetű, Krisztus előtt két-háromszázban már réges-régen leírták ezt mint minden törvény eredőjét. Ezt is átvettük, és félreértelmeztük kicsit. Kant a maga végtelenül szabad és mégis korlátolt módján ezt átfogalmazta a megszokott Úgy cselekedj, hogy ez mindenki más számára is norma legyen!-re. Nem tudom, mennyire lehet érezni, hogy ez sokkal többet mond, mint mondott az Újszövetség. Az Újszövetség csak tilt a paranccsal, Kant már cselekedetekről beszél, és aktivitásról. Voltaképpen Kant nem az aranyszabályt, hanem a szeretet parancsot fogalmazta újra.

Visszatérve konyhafilozófusainkhoz és konyharendvigyázóinkra, arra kérdésre, hogy mi lenne, ha mindenki ide szemetelne, az adekvát válasz az, hogy a földgömb kifordulna a tengelyéből a hirtelen tömegátrendeződés miatt, ahogy abban az esetben, ha mindenki egyszerre tenné fel, a Mi lenne kérdést, vagyis azonos légzés mellett, akkor a belégzésnél elfogyna a Föld légköre.

Ha elképzelünk különféle társadalmakat, akkor a legjobban abban szeretnék élni, ahol kokainisták élnek. Ez működne is, racionális is lenne, művészei is lennének. A füvesek társadalma már sokkal neccesebb. Alapvető közösség, hogy a füvesek egymásnak adogatva, együtt szívják el a cigit. Nagyon improduktívvá tud tenni, hiszen a minden rendben van alapérzést adja, ami nem igen ösztönöz nagy tettekre, viszont bármilyen munka fantasztikus élmények tárháza lehet. Egy gyári gépszalag a maga megtestesült nem emberi jellegével, az olaj szaga, a zuhanyzás utána. Ezeket az embereket lehet motiválni. Amíg mindenki legalább egy dolgot nem sajátított el hivatás szinten, addig nagy mértékben korlátoznám a fű fogyasztás mértékét, akár a nullára is.
Cigizők, kávéivók és alkoholisták társadalmát pedig láthatjuk.

De a legrosszabb a vadászok (speed, extasy és alkohol) társadalma lenne. Ami nem is társadalom, hanem horda, még ha a rend hordája is. Menetelések, kiválasztás, harc, rend, fegyelem. Jó játék lenne egy hétig megnézni az erőmet. Hány embert tudnék megölni? Meg tudnám-e tenni? Ha csak hárman maradnánk, Petra lányom, anyja és én, és éhen veszés fenyegetne, ami jó eséllyel megoldódik néhány héten belül, akkor gondolkodás nélkül ölném meg Ágit és ennénk meg Petrával. Ha ebben az esetben gyerek lenne a csapatban, azt is, hiszen ő csak teher ilyenkor. Ilyen a vadászok társadalma. Tudok ölni, öltem már, erős vagyok, nagy darab, és kész vagyok meghalni bármikor. Nem bebújok a csendességbe, mert impotens vagyok, hanem a csendességet, a kultúrát választom a rend helyett.

A vadászok nem erősek, nem mernek egyedül lenni, ezért hordába tömörülnek. A horda erkölcstelen, a társadalom sosem az, amíg ad kiutat magából. És kiút mindig van: vidék, tanya, erdő, sivatag, halál. A füvesek zöme gyenge alak, bújnak és csendben mondják gyenge ívű képzelgéseiket. Alművészek, alsó középosztály a kultúrában.
A füvezők archimédeszi pontja, amikor beleszívnak a cigibe, és mindig átvillan az agyukon, hogy most akár eldobhatnám, majd nem dobják el. Amikor lehorgasztott fejű füvest látsz, ezért horgassza: egy nap vagy százszor. Aki nem tud felemelt fejjel élni, tönkre menni, drogozni, az ne tegye! Füvező és füves (talán janky angolul) között az a különbség, hogy az utóbbinál mindig van fű.

Azt álmodtam, hogy a barátnőm a kifejezetten fenyőgyanta szagú füvemet szagolgatja, Popper Pétert olvas, és közben azt dúdolja, hogy „Szedésre érett már a fű…”, és nem is viccnek szánja.