Ákos és testvérei, édesapjukkal keresztelőn voltak. Az apa aludta a maga sunyi, alakoskodó módján, a gyerekek neteztek, zenét hallgattak, sms-eztek. Utána egy családi ebéden a nagyszülőknél Ákos egészen lefáradt arccal, a négyfogásos menü végén azt mondta, hogy ő ezután a keresztelő után már soha nem fog tudni nevetni.

Mi az a keresztelő? Mi az értelme még? Honnan ered? A kereszténység teljesen érthetetlenné vált nem sokkal azután, hogy lefordították nemzeti nyelvekre. Ezen érdemes lenne elgondolkodnia mindenkinek, aki egyházi iskolába íratja gyermekét, miközben maga még csak nem is olvasta a Bibliát. Aki nem olvasta a Bibliát körülbelül tízszer életében, annak nem sok fogalma lehet bármiről is kereszténység ügyben. A kereszténység adta a világnak a személyiséget Ágostonnal, a személyes megváltás botrányos gondolatával. És ez a szeretet parancsát is árnyalta, a zsidó szeretetparancs egy nép tagjaként, egy közös világképen belül tudja elképzelni a kapcsolatot Istennel, míg a kereszténység egyetlen ember számára is lehetővé teszi, illetve lehetségesnek hirdeti az üdvözülést. Ennek csak felnőtt személyiség esetén van értelme, de Európára ez természetesen nem áll.

Ákos graffitizik, zömmel építési palánkokat, nagy ritkán trafóházat fest be. Jól fest, ötletes, esztétikus, jelei szemléletes üzenetek egy nem jó világból, amit már 10 évesen is látott. Aki lakóházra fest, azt nagyon súlyosan megbüntetném, aki műemléképületet fest be, annak ott a helyszínen eltörném a kezét, és súlyos pénzbüntetéssel sújtanám. Ákos nem csinál ilyeneket, hajléktalanokkal beszélget, cigit ad nekik, egyébként lusta, mint a szar. Képessége messze azok felé emeli, akik kezet emeltek rá. Rajzai szebbé teszik, szellemmel itatják át a lelakott, koszhadt tereinket, ahová a finánctőke már nem jut el. Egyik nap egy ronda trafóházra egyetlen vonalat akart húzni, átfesteni egy olyan fiatal rajzát, aki sem esztétikában, sem tapasztalatban nem mérhető hozzá.

Ahogy ezt a belső szabályozóik előírják.  Ahogy első vonalát húzta, egy kocsi állt meg mellette, amiből ordibáló emberek szálltak ki, hogy ő az, ő az egyik. Leteperték, majd egy fiatalember, aki előbb is kiabált, hogy ő volt, a földre szorított 18 éves embert fejbe rúgta, majd leköpte, miközben ketten térdeltek rajta úgy, hogy megrepedt a kulcscsontja. Mint kiderült, a leteperői polgárőrök voltak, akik majd félórán keresztül tartották lefogva a hideg, hugyos földön a fejbe rúgott, elrepedt csontú fiatalt, míg a rendőrök oda nem értek. Ákos nem állt ellent, hogyan is tette volna, amikor körülötte vagy húszan gyülekeztek jó kötésű férfinépek elszántan ellenséges hangulatban.

A férfi rendben lenne, ha egy az egyben lejátszanák, nyerjen, aki nyer. Ákoshoz képest egy kétszintes, budai házban lakó ember morálisan nulla, összecsalt házával, elsinkófált adóezreseivel, be nem fizetett, de visszaigényelt Áfáival. Az igaz bűnös a polgárőrség: csoportos önbíráskodásban való részvétel, súlyos testi sértés, hatalommal való súlyos visszaélés, nyilvános megalázás. Ostoba, leszerepelt rendőrök, akik kiesésével a rendőrség lassan biztonsággá változott abból, amit most a polgárőrök csinálnak. Mi szükség ilyen polgárőrökre?

Azt gondolom, Ákos megérdemelt volna néhány erőteljesebb pofont, de nem azt, hogy a földre szorított fejébe rúgjanak és leköpjék. Hajléktalanokkal beszélgetnek, segítenek, ha tudnak, és festenek pozdorja kerítésekre bontás körül, festene legálfalakra is, de olyan ugye nincsen. A graffitivel szembeni ellenszenvünk, esztétikainak gondolt lázongásunk méregfoga, hogy nem ismerjük fel képi környezetünkben az igazi értéktelenséget. Ezek pedig az óriásplakátok félig kilógó picsájú nőkkel, kisgyermekekkel, kutyuskákkal, amelyek csak arra vannak hivatva, hogy te vásárolj. Esztétikának, morálnak semmi helye ezeken a képzajongásokon. Ezek nem zavarnak, de egy szépen megrajzolt, festőművészi szinten színezett nonfiguratív kép egy trafóházon igen. Miközben mindenki csalja az adóforintokat féllegálisan és teljesen illegálisan. Ezek a graffitis srácok otthon zömmel használhatatlanok, csak viszik a pénzt fúvókákra és egyebekre, gyakran bebaszva érkeznek meg, csak a létszámban vannak benne. De ez a szülők terhe, vannak, akik vállalják. Aztán csinálnak valami szépet. Ha nem vigyáznak, csórók lesznek, ahogy Ákos is az lesz, de akárhogy is, ő eddigi életében több szépséget és jóságot hozott létre, mint az egész polgárőrség, ahogy van. Nem azzal van igazi gondom, aki arcon rúgta, mert őneki ezért egyszer még helyt kell állnia, és szerencséje van, ha csak Ákos veri szájba, mert Ákos bátyja meg is nyúzza. Ilyen emberek egy közepesen szar országban sem lehetnek polgárőrök.