Ajánlat az emberiségnek
Van egy nem kicsi város Nyugat-Európában, ahol nincsenek közlekedési szabályok, vagyis mindent az egyes emberek önálló akaratérvényesítése határoz meg. És ebben a városban rendkívül ritkák a közlekedési balesetek. Nem anarchikus ideológiákat szeretnék itt méltatni, csak felhívni a figyelmet egy ősrégi félreértésünkre.
A Tízparancsolat nem parancsokból áll, hanem ajánlásokból. Eredeti sémi megfogalmazásában ezek a mondatok nem csupán felszólításként, hanem egyszerű jövő időként is érhetőek, ami alapján még döntés kérdésének tűnik a dolog, viszont az eredeti szöveg egyértelműen a leghétköznapibb üzleti szerződések formáját követi, vagyis eredetiben ezek egyértelműen szerződésszövegek voltak. Szerződés Isten és az Ember, pontosabban Isten és a zsidó nép között, amit a kereszténység később kiterjesztett az Emberre. Egy ajánlott szabályrendszer, amelynek megsértése a szerződés azonnali felbontásához vezet.
Azon gondolkodom, hogy vajon egyáltalán aláírtuk-e ezt bármikor is akár emberiségként, akár személyesen. Te aláírtad? És aki nem, annak most mindent szabad, vagy éppen semmit? És vajon, ha alá is lett írva, nem tettünk-e eleget ahhoz, hogy már réges-régen felbontsák velünk?
Nem egyszerű kérdések, és amíg ezeket nem tudjuk bizonyossággal megválaszolni, talán kevésbé kéne kategorikusnak lennie a szabályrendszereinknek, amivel önmagunkat és egymást próbáljuk kordában tartani.
Átmeneti megoldásnak javaslom, hogy szabályainkat, törvényeinket nézzük olyan ajánlásként, amelyeknek betartása nagyon javallott, mert társadalmi létünk alappillérei jelenleg, de az azokkal való polémia ne szűnjön meg egyetlen pillanatra sem. Ha így tekintünk rá, akkor nem a szabályainkat próbáljuk úgy csavarni, hogy beleférjen a világ, se nem a világot megpróbálni beléjük szuszakolni, hanem jó esetben a szabály megszegőivel kevésbé leszünk ellenségesek. Talán képessé válunk több nézőpontból is ránézni a dolgokra, és talán megértőbbek leszünk azokkal szemben, akik vétenek, és mivel egész törvényi rendszerünk (ld. adórendszer) betarthatatlan, amelynek következtében szinte kivétel nélkül csalni vagyunk kénytelenek, talán önmagunkat is jobban el tudnánk fogadni.
És ha önmagunkat megtanulnánk elfogadni, akkor talán újra szóba áll velünk Isten is, le lehet vele ülni, és legújabb ajánlatából ki lehetne dolgozni majd az a XXI. század szabályozóit. Talán. Ez azonban még odébb van.
A Tízparancsolat nem parancsokból áll, hanem ajánlásokból. Eredeti sémi megfogalmazásában ezek a mondatok nem csupán felszólításként, hanem egyszerű jövő időként is érhetőek, ami alapján még döntés kérdésének tűnik a dolog, viszont az eredeti szöveg egyértelműen a leghétköznapibb üzleti szerződések formáját követi, vagyis eredetiben ezek egyértelműen szerződésszövegek voltak. Szerződés Isten és az Ember, pontosabban Isten és a zsidó nép között, amit a kereszténység később kiterjesztett az Emberre. Egy ajánlott szabályrendszer, amelynek megsértése a szerződés azonnali felbontásához vezet.Azon gondolkodom, hogy vajon egyáltalán aláírtuk-e ezt bármikor is akár emberiségként, akár személyesen. Te aláírtad? És aki nem, annak most mindent szabad, vagy éppen semmit? És vajon, ha alá is lett írva, nem tettünk-e eleget ahhoz, hogy már réges-régen felbontsák velünk?
Nem egyszerű kérdések, és amíg ezeket nem tudjuk bizonyossággal megválaszolni, talán kevésbé kéne kategorikusnak lennie a szabályrendszereinknek, amivel önmagunkat és egymást próbáljuk kordában tartani.
Átmeneti megoldásnak javaslom, hogy szabályainkat, törvényeinket nézzük olyan ajánlásként, amelyeknek betartása nagyon javallott, mert társadalmi létünk alappillérei jelenleg, de az azokkal való polémia ne szűnjön meg egyetlen pillanatra sem. Ha így tekintünk rá, akkor nem a szabályainkat próbáljuk úgy csavarni, hogy beleférjen a világ, se nem a világot megpróbálni beléjük szuszakolni, hanem jó esetben a szabály megszegőivel kevésbé leszünk ellenségesek. Talán képessé válunk több nézőpontból is ránézni a dolgokra, és talán megértőbbek leszünk azokkal szemben, akik vétenek, és mivel egész törvényi rendszerünk (ld. adórendszer) betarthatatlan, amelynek következtében szinte kivétel nélkül csalni vagyunk kénytelenek, talán önmagunkat is jobban el tudnánk fogadni.
És ha önmagunkat megtanulnánk elfogadni, akkor talán újra szóba áll velünk Isten is, le lehet vele ülni, és legújabb ajánlatából ki lehetne dolgozni majd az a XXI. század szabályozóit. Talán. Ez azonban még odébb van.
