Marx és Engels nyílt levele a Szovjetunióról és a nácizmusról
Előtte azt gondoltam, ilyen csak Kern Andrással fordul elő, de tegnap a postaládámban egy borítékot találtam. A borítékban megszólítással, Marx Károly, valamint Engels Frigyes hiteles aláírásával volt egy kísérőlevél, melynek szövege a következő:
Tisztelt Sólyom Úr,
Tisztelt Sólyom Úr,
Kérem, a mellékelt levelet a blogján megjelentetni szíveskedjék utólagos szerkesztés, korrektúra és kommentálás nélkül, amennyiben lehetséges.
Maga a levél megszólítás és dátum nélküli, Marx és Engels híres-hírhedt szignójával a végén:
Ezúton visszautasítjuk azokat a vádakat, melyek szerint társadalom-gazdaságtani hipotézisünket a Szovjetunió példája bármilyen mértékben is cáfolná. Másrészről elismerjük felelősségünket mindabban, ami a volt Szovjetunióban és csatlós államaiban történt szocializmus, kommunizmus megnevezés alatt.
Társadalmi, gazdasági elméletünk a XIX. század közepe táján azt állította, hogy a legfejlettebb tőkés országokban a gazdaság és a társadalom változásainak természetes folyományaként előbb szocialista (magántulajdon megszűnése, kizárólagos állami tulajdon), majd kommunista (osztály nélküli társadalom, pénz megszűnése) államrend fog kialakulni. Ezt nem cáfolhatja egy olyan ország (Oroszország), amely messze nem tartozott a legfejlettebb tőkés országok közé, ugyanis elméletünk nem szólt más országokról.
Elméletünk előrejelzés, vagyis leíró jellegű volt, így állítása semmiféleképpen nem előírásnak szántuk, csupán azt állítottuk, hogy így fog történni, amely megtörténést olyan pedagógiai feladatok gyorsíthatják, mint a munkásosztály felvilágosítása, kitanítása, kiművelése. Oroszország az elméletbeli „legfejlettebb országok” kifejezést figyelmen kívül hagyva, ráadásul parancsuralmi rendszerrel bevezette azon ideákat, amelyek elméletünkből fakadtak. Amit így létrehoztak így csupán egy kierőszakolt kiméra, egy mesterséges szörnyeteg, ám tagadhatatlanul volt ebben szerepünk, mivel alapelméletüket tőlünk vették. Álságosságukat a diktatórikus fenntartás mellett az is jól jelzi, hogy megálltak a szocializmusnál, amelyben még egoizmusukat, hatalomvágyukat kiélhették, de nem voltak hajlandóak megtenni a következő, lényegi lépést a valós egyenlőség, az osztályok nélküli társadalom felé. Nem az elméletünket példázzák, hanem egészen másvalamit, amelynek gyökerei az orosz néplélekben erednek, és amely nem tárgya levelünknek.
Az utópisztikus jelzőt is kikérjük magunknak, nem egy ideális társadalmat vázoltunk, hanem azt állítottuk, hogy a legfejlettebb tőkés országokban lesznek bizonyos, társadalmi méterű átalakulások a közeljövőben.
Mondandónk lényege azonban a következő: a legteljesebb mértékben kikérjük magunknak, és visszautasítjuk azt a vádat, hogy a kommunizmus és a nácizmus bármilyen erkölcsi összevetésben is egyenlők lennének.
A nácizmus alapvetéseiben bűnös, rothadt és embertelen, míg a kommunizmus eszméjét egy józanul gondolkodó világban nem szabadna, hogy kikezdje egy olyan kísérlet, amely
1. nem szól hozzá az elmélethez, így az eszméhez sem (ld. fentebb)
2. nem megfelelő emberek az eszmével ellentétes módon (erőszakkal, diktatórikus eszközökkel) hajtották végre.
Semmi olyasmi nem történt elméletünk megalakítása óta, amely cáfolná, nemhogy olyan, ami miatt bárki joggal állíthatná a nácizmussal egy morális kasztba a kommunizmus eszméjét.
Marx Károly, Engels Frigyes
A kísérőlevél, és az egész ügy alapján azt gyanítom, mások is fognak ilyen leveleket kapni.
Maga a levél megszólítás és dátum nélküli, Marx és Engels híres-hírhedt szignójával a végén:
Ezúton visszautasítjuk azokat a vádakat, melyek szerint társadalom-gazdaságtani hipotézisünket a Szovjetunió példája bármilyen mértékben is cáfolná. Másrészről elismerjük felelősségünket mindabban, ami a volt Szovjetunióban és csatlós államaiban történt szocializmus, kommunizmus megnevezés alatt.
Társadalmi, gazdasági elméletünk a XIX. század közepe táján azt állította, hogy a legfejlettebb tőkés országokban a gazdaság és a társadalom változásainak természetes folyományaként előbb szocialista (magántulajdon megszűnése, kizárólagos állami tulajdon), majd kommunista (osztály nélküli társadalom, pénz megszűnése) államrend fog kialakulni. Ezt nem cáfolhatja egy olyan ország (Oroszország), amely messze nem tartozott a legfejlettebb tőkés országok közé, ugyanis elméletünk nem szólt más országokról.
Elméletünk előrejelzés, vagyis leíró jellegű volt, így állítása semmiféleképpen nem előírásnak szántuk, csupán azt állítottuk, hogy így fog történni, amely megtörténést olyan pedagógiai feladatok gyorsíthatják, mint a munkásosztály felvilágosítása, kitanítása, kiművelése. Oroszország az elméletbeli „legfejlettebb országok” kifejezést figyelmen kívül hagyva, ráadásul parancsuralmi rendszerrel bevezette azon ideákat, amelyek elméletünkből fakadtak. Amit így létrehoztak így csupán egy kierőszakolt kiméra, egy mesterséges szörnyeteg, ám tagadhatatlanul volt ebben szerepünk, mivel alapelméletüket tőlünk vették. Álságosságukat a diktatórikus fenntartás mellett az is jól jelzi, hogy megálltak a szocializmusnál, amelyben még egoizmusukat, hatalomvágyukat kiélhették, de nem voltak hajlandóak megtenni a következő, lényegi lépést a valós egyenlőség, az osztályok nélküli társadalom felé. Nem az elméletünket példázzák, hanem egészen másvalamit, amelynek gyökerei az orosz néplélekben erednek, és amely nem tárgya levelünknek.
Az utópisztikus jelzőt is kikérjük magunknak, nem egy ideális társadalmat vázoltunk, hanem azt állítottuk, hogy a legfejlettebb tőkés országokban lesznek bizonyos, társadalmi méterű átalakulások a közeljövőben.
Mondandónk lényege azonban a következő: a legteljesebb mértékben kikérjük magunknak, és visszautasítjuk azt a vádat, hogy a kommunizmus és a nácizmus bármilyen erkölcsi összevetésben is egyenlők lennének.
A nácizmus alapvetéseiben bűnös, rothadt és embertelen, míg a kommunizmus eszméjét egy józanul gondolkodó világban nem szabadna, hogy kikezdje egy olyan kísérlet, amely
1. nem szól hozzá az elmélethez, így az eszméhez sem (ld. fentebb)
2. nem megfelelő emberek az eszmével ellentétes módon (erőszakkal, diktatórikus eszközökkel) hajtották végre.
Semmi olyasmi nem történt elméletünk megalakítása óta, amely cáfolná, nemhogy olyan, ami miatt bárki joggal állíthatná a nácizmussal egy morális kasztba a kommunizmus eszméjét.
Marx Károly, Engels Frigyes
A kísérőlevél, és az egész ügy alapján azt gyanítom, mások is fognak ilyen leveleket kapni.
