Varga Ádám nem csupán állapotokat mutat meg a születése pillanatában öngyilkosságra ítélt fiatal szektatag életéből, hanem a lelkét.

Varga Ádámot sorra találják meg filmen és színpadon is az ideges, gyakran elmebeteg karakterek. Korábban elmondta, hogy lassan ő maga is el kezdett gondolkodni, talán van ebben valami. Most egy fanatikus vallási szekta utolsó túlélőjét játssza el, akinek egyetlen kötelessége, hogy megölje magát, ám ezt nem nagyon szeretné megtenni.

Fotók: Ács István

Egy repülőgépbe vagyunk zárva vele a B32 Kultúrtérben, amelyről lassan kiderül, hogy éppen utolsó üzemanyag tartalékait éli fel, majd le fog zuhanni. A történet is innen, a vége felől kezd kibontakozni. Ebből a lehetőségek nélküli zártságból. A fiú a fekete doboznak és nekünk meséli el az életét.

Chuck Palahniuk regénye erősen amerikai ízű a vallási fanatizmussal és az erre ráugró médiával együtt: voltaképpen egy hatalmas melodráma. Amitől több lesz az előadás ennél, az Varga Ádám színpadi ereje és őszintesége. Testközelből lehet érezni a ketrecbe zárt állatot, amint elmeséli ketrecének történetét.

Nem szánjuk és a helyzetébe sem nagyon tudjuk beleképzelni magunkat, de a lehetőségeink minimalizmusába való bezártságában osztozunk. Nincsen tanulság, de van egy pontosan megfogalmazott és lélekkel elénk tett tapasztalásunk arról, amerre tartunk.

Török Ákos