A tánc világnapján átadták a legjobb táncművészeket elismerő díjakat. Ez alkalommal a nap üzenetét egy egyiptomi táncos-koreográfus fogalmazta meg.

AZ ÉVAD LEGJOBB VÉGZŐS NÖVENDÉKE – DÍJ:

• Balett: Radic Diana – egyetemi hallgató, Magyar Táncművészeti Egyetem Táncművész szakirány BA klasszikus balett specializáció
• Modern: Szendrői Bence, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium Táncművészeti tagozatának végzős növendéke

AZ ÉVED LEGJOBB PÁLYAKEZDŐ TÁNCMŰVÉSZE – DÍJ:

• Balett: Lee Yourim – balettművész, tánckari tag Magyar Nemzeti Balett
• Modern: Jurák Bettina – táncművész, Badora Társulat, Kecskemét City Balett
• Néptánc: Opiczer Márton – néptáncművész, tánckari tag, Magyar Állami Népi Együttes
• Színházi táncos: Rovó Virág – táncművész, GG Tánc Eger

Rovó Virág és Kelemen Dorottya (Forrás: Gárdonyi Géza Színház)

AZ ÉVAD LEGJOBB FÉRFI TÁNCMŰVÉSZE – DÍJ:

• Balett: Balázsi Gergő Ármin – balettművész, első magántáncos Magyar Nemzeti Balett
• Modern: Matola Dávid – táncművész, magántáncos, Pécsi Balett
• Néptánc: Szabó Tamás – néptáncművész, tánckari tag, Duna Művészegyüttes
• Színházi táncos: Dragos Dániel – táncművész, magántáncos, Vodafone ösztöndíjas (2017/18), Miskolci Balett

Matola Dávid átveszi az elismerést (fotó: Mihály László)

AZ ÉVAD LEGJOBB NŐI TÁNCMŰVÉSZE – DÍJ:

• Balett: Melnik Tatjana – balettművész, első magántáncos, Magyar Nemzeti Balett
• Modern: Gyurmánczi Diána – Harangozó Gyula-díjas balettművész, első magántáncos, Győri Balett • Modern: Takács Zsófia – Imre Zoltán-díjas táncművész, Szegedi Kortárs Balett
• Néptánc: Paput Júlia – néptáncművész, táncos szólista, Magyar Nemzeti Táncegyüttes
• Színházi táncos: Pirók Zsófia Dorottya – táncművész, koreográfus,

Pirók Zsófia

Üzenet a 2019-es Nemzetközi Táncnap alkalmából

A kezdetekben csak mozgás volt… A tánc az idők hajnalától kezdve az önkifejezés és az ünneplés erőteljes eszköze. Az egyiptomi fáraók falfestményein is látható táncok a mai napig inspirálóan hatnak táncművészekre. A táncot e művészeti ág számos istenének és istennőjének megidézésére használták mindazzal együtt, amit jelentenek és képviselnek, olyan fogalmakkal együtt, mint az egyensúly, amely az igazsághoz kapcsolódik, a muzikalitás, a hang, az egyéni és a kozmikus tudat és így tovább.

Egyszer ezt olvastam valahol: „A fáraók idején úgy vélték, hogy a tánc felemeli a táncos, a közönség és a résztevők szellemét. A zene és a tánc az emberi állapot magasrendű impulzusait idézi meg, miközben vigasztalja is az életük során csalódásokat és veszteségeket elszenvedő embereket.” A mozgás egy mindannyiunk által beszélt nyelv.

A mozgás a mi közös, egyetemes nyelvünk. Csak nyissuk meg az érzékeinket és figyeljünk! Figyeljünk, hallgassunk beavatkozás és ítélkezés nélkül, csendben, és hagyjuk, hogy a mozgás áthaladjon a testünkön az adott pillanatban, hisz bennünk és körülöttünk minden állandó mozgásban van. Ez az a pillanat, amikor a test nem hazudik, mert hallva a maga igazságát, meg is jeleníti azt.

Szívverésünket hallgatva eltáncolhatjuk az élet táncát, amely mozgást, fürgeséget és alkalmazkodóképességet, valamint egy állandóan változó koreográfiát igényel.

Jelen korunkban, amikor a kapcsolat és kapcsolódás új jelentést kapott, és amikor a legkevésbé vagyunk képesek kapcsolatok létesítésére... a tánc maradt a legkeresettebb tevékenység, amely segít abban, hogy helyreállítsuk ezt az elveszett kapcsolatot. A tánc visszavezet minket a gyökereinkhez, és nem csak kulturális értelemben, hanem a legmélyebb érzékszervi, személyes, egyéni értelemben, a legbenső énünkhöz és a szívünkhöz vezet vissza bennünket, miközben továbbra is lehetővé teszi számunkra, hogy társas élőlények maradjunk. Mert amikor kapcsolatba lépünk magunkkal, amikor benső ritmusunkat hallgatjuk, akkor valóban képesek vagyunk kapcsolatot létesíteni és kommunikálni másokkal.

A tánc lebontja a kultúrák közötti határokat, és a határok helyét a befogadás és az egység veszi át, az egyetemesség kimondatlan nyelvén keresztül.

A test egy kifejező eszköz, hangunk, gondolataink, érzéseink, történelmünk, létünk és létezésünk kifejezésének eszköze, ama vágyé, hogy kifejezzük és összekapcsoljuk mindazt, ami a mozgáson keresztül nyilvánul meg.

 A tánc olyan tér, amely lehetővé teszi, hogy kapcsolatba lépjünk saját igazunkkal, ám ehhez egy nyugodt helyre van szükségünk. A tánccal kapcsolatot teremthetünk, teljesnek érezhetjük magunkat, és csak ebben az érzésben lelhetjük meg a békét. A béke csendben érkezik. A csenden keresztül hallunk, hallgatunk és beszélünk, és a csend, a nyugalom segítségével tanulhatjuk meg eltáncolni az igazságunkat. És a tánc ekkor válik igazán valóvá. A mozgás és a tánc az, ahol a függőleges irányból a vízszintes irányba mozgunk, felfelé, lefelé és fordítva.

A mozgás és a tánc az, ahol létrehozható, majd visszarendezhető a káosz, de nem feltétlenül. Ahol képesek vagyunk megteremteni saját valóságunkat, és a gyorsan eltűnő, múlékony pillanatok sorát. Pillanatokat, amelyek megérinthetnek bennünket és megmaradhatnak az emlékeinkben, hogy inspiráljanak, és egy életre megváltoztassanak bennünket és másokat. Ez az igazi kifejezés és ezen keresztül a tánc hatalma.

A tánc gyógyít. A tánc az, ahol egymásra találhat az emberiség. Arra biztatom az embereket, hogy lépjenek túl a határokon, az identitásválságon, a nacionalizmuson és a kereteken. Szabaduljunk meg ezektől a korlátoktól, és találjunk rá a mozdulatra és a lendületre ezen az univerzális nyelven. Hívok mindenkit, hogy táncoljon a szívverése ritmusára, saját benső igazsága szerint, hiszen ezek a benső mozdulatok vezethetnek el benső forradalmainkhoz, oda, ahol az igazi változás bekövetkezik.

Karima MANSOUR, Egyiptom táncos, koreográfus és oktató
Budapest, 2019. április 29

(Forrás: Nemzeti Táncszínház)