A dinnye éppen úgy viselkedik testként, mint az alma: ha elengeded, joggal várhatod, hogy leessen a földre. Pedig ez nem is olyan biztos.

A kvantumfizika olyan kis részecskékként vizsgálja a testeket és tárgyakat, ahol már nem a jól megszokott és kihasznált newtoni fizika érvényesül a maga egyszerű törvényszerűségeivel, hanem teret kap a véletlen. Évekkel ezelőtt olvastam, hogy minden 10 a sokadikonodik dinnye vagy éppen alma felfelé esik, ami egy nagy dinnyeföld esetén azt jelenti, hogy minden évben van egy-egy dinnye, ami felesik. Fent nem marad, ezért, ha valaki éppen nem látja ezt a „csodát”, semmi nyoma nem lesz. Csupán egy szétdurrant dinnye a sok békésen heverő között.

Ennek a tudásnak meglehet, nem sok praktikus hozadéka van, én minden esetre azóta nem lépek át sem dinnyét, sem nagy, kemény, éles tárgyakat.

Persze arra is van esély, ha nem is sok, hogy éppen akkor, amikor egy dinnyén átlépünk, és az felesik, mi magunk is felzuhanunk néhány méter magasra, megmenekülve attól, hogy tökön verjen. Ha elég magasra esünk, akkor mondjuk, a legkisebb gond az alhasunk sérelme.