Krisztosz azt jelenti felkent, ami héberül (vagy arámiul) messiah. A Messiás nem megváltó, hanem felkent, az, akit egy feladatra felkentek, ahogy a pajzsot a harcra. Ez a feladat a világban rendet tenni, helyreállítani, de mit is? A zsidó vallásos történet (és más nincsen) szerint soha nem éltek jól. Helyreállítani, a bűnbeeséssel elvesztett állapotot, a frissen teremtettség, a hivatással rendelkezés világállapotát. Egy rabbi nem veszi be, hogy itt a megváltó ismét, mert csak kinéz az ablakon, és ott nem folyik patakokban a vér, vagy nem mosolyog mindenki egymásra, akkor szóra sem érdemes. A keresztény filozófia szubtilitása annak megmagyarázására született, hogy egy isten hogyan kerülhet keresztre, ami minden idők legkegyetlenebb kivégzési módja. Szubtilis, szofisztikált, szuszpenzor, szuszogás. Akkor a szenvedő megváltó képéhez siet, majd kitalálja, hogy megtörtént a megváltás, csak még nem látszik. Meg hogy ez belül játszódik le. Belülről a kereszténységnek fogalma sincsen. Természetesen a megváltás mindenkiben magában játszódik le, és önmagát váltja meg mindenki, de az is igaz, hogy ha a világ nem változik meg gyökeresen, akkor nem sikerült megváltanod magadat. Az nem gyökeres változás, hogy a napokban nem megy jól a feleségeddel, és látsz egy boszorkány matricás autót a forgalomban. És ettől kezdve már tudod, hogy van isten. Ez egy hit gyülis megtérés történet. De a Jehova Tanúi is több, mint 100 éve mondják, hogy a napokban bekövetkezik a világ vége, és Jehovának ejtik idióta módon a tetragrammatont, Isten nevének négy mássalhangzóját, amivel a zsidók jelölték a kimondhatatlant. JHWH. A héber szavak leggyakrabban három mással hangzóból állnak, istenük négy betűje a tökéletesség jelzése. A zsidók harcost,papot, államfőt vártak és várnak a Messiástól. Ennek nagyon kevéssé felelt meg Jézus Krisztus, aki utcaszéli módon halt meg, és akit istennek ismernek el. Jézus soha nem állította, hogy isten. A megszaggatásos jelenetek, ahol istenkáromlásról számol be az elbeszélő (evangélista), a legkisebb káromlást sem tartalmazzák. Elismeri, hogy ő a Messiás (nagyon vitatott, utólag szerkesztett helyeken), ami nem káromlás, hiszen akkoriban évente jelentkeztek önmagukat felkent emberek a feladatra. Hogy előbb volt, mint Mózes, az sem nagy valami, hiszen a zsidó misztikus gondolkodás számára mindig is szeretett előfeltevés volt, hogy valamilyen formában – akár tervként, gondolatként – a Messiás mindenekelőtt való. 

A világot ember válthatja csak meg, ez a zsidó tanítás, és hogy ez az ember Te magad vagy, ez a keresztény. Csak megváltásvágy helyett a nagy személyiségünk csak önzésre futott ki. A kereszténység mindennek, ami zsidó, jézusi, megcsúfolása, kiforgatása. Lényege szerint nincsen szükség papokra, ahol személyes kapcsolatod van istennel. Szent Ágostont nem is bírta bevenni a katolikus gyomor, bezzeg a reformáció magasra emelte, hogy személyes az isten, személyes a megváltás, és azt mondja, azt teszem, amit akarok, aztán minden eleve el van döntve. Végtelen lapos, útszéli gondolkodás. A lélekről viszont a katolikus pap sokkal többet tudott, mint bármilyen pszichológus. Éppen annyira volt szükség papokra istenhez, mint pszichológusra a másik emberhez való viszony rendbetételére. Ahol a pszichológus gyermekkorodról beszéltet, a pap Jézus gyermekkoráról beszél. Melyiknek lehet több köze hozzád, aki megváltani igyekszel a világot és nem felnőni.

Azt tartja a zsidó rabbinikus hagyomány, hogy ha egyszer minden zsidó ember megtartaná a szabbatot, a világ meg lenne váltva, igaza van. Ez a népben való gondolkodás, zsidó embernek legalább tíznek kell összegyűlni, hogy istentiszteletet tartsanak. Keresztény ember akkor lehet megváltva, és vele a világ is, ha minden rossz gondolatát, tettét megbánja egyenként, és egyetlen pillanat alatt. Ez inkább csak a halál pillanatában szokott bekövetkezni, pedig eléggé jól el tudnék viselni tízévnyi világi teljességet.

Nem tudom, mennyire sikerült bemutatni, hogy mennyiire közeli rokonai vagyunk a zsidó vallásos gondolkodásnak, és mennyire eltávolodtunk nem jó irányba. Még egyszer és minél gyakrabban: Jézus hithű zsidó ember volt. Lehet nem szeretni, gázosítani, csak nem szabad elfelejteni, hogy ki is ő.