Jó, ha vannak szavaink, amik nem jelentenek semmit, de mi használjuk saját bejáratra, amit csak jó ismerőseink értenek. Az is érdekes, hogy amikor beszélünk, kilélegzünk, elveszítjük a maradék oxigénforrásunkat is. Ez a beszéd ára, és jelzi, hogy tevékenységünk energiaigényes, fontos. Első ilyen szavam a veniheni volt, amit sokáig szégyelltem, főleg, amikor Badár Sándor kilökte az ő öksz-kaksz-át. A veniheni mintája a koffer kuli kifejezés volt, ami az egyik legviccesebb hangzat, amit ismerek. Még a vincellérnél is jobb, és a bölömbikánál is meglepőbb. Most dalolok, és a „Szing szong ö szing ö szong”-ot nyomom, általában a Down by the riverside dallamára.

Csigavér: tökéletes. Tudhatni: Nádas Péter. Csilla, Gyöngyvér: Csokonai vagy Vörösmarty.