A szigorúan szubjektív lista alapján a 2019-es év legfontosabb bemutatói Budapesten, Miskolcon, Nyíregyházán és Győrben voltak.  

Édes Anna (groteszk) / Örkény István Színház, Budapest

r: Szenteczki Zita

Szenteczki Zita rendezése és Bíró Bence dramaturgi munkája ugyanis iskolapéldája annak, hogyan lehet jó alapanyagból jót, de egészen másképpen jót csinálni egy színházban, mint amitől Kosztolányi kisregénye jó. Az Édes Anna attól jó, hogy mély és komoly, az Örkény Színház Édes Annája – stílusosan - örkényi: egyszerre nevetettet és borzongat meg, végül mindkettő felszabadít – írtuk korábban az előadásról.

Zsigmond Emőke az előadásban (fotó: Horváth Judit)

A kisregény is női, ahogy ez az előadás is egy női darab, annyiban mindenképpen, hogy két nagy alakítás lehetőségét is hordozza. Für Anikó Etelként megmutathatja komikus vénáját is, Vízynéként azonban ő hordozza, és el is bírja az előadás alaphangját, a tragikomédiát. Zsigmond Emőke Annája tőlünk valóban karnyújtásnyira jelzi egy naggyá érett, fiatal színésznő születését. Sokakat meglepheti, mennyire jól mozog a színésznő, azonban Zsigmond Emőke eddigi pályájának messze legnagyobb sikerét táncosként érte el Horváth Csaba Lábán-díjas Concertójában. Azt is lehetett tudni, hogy nem csupán szép, de izgalmas színésznő is. Most valami olyasmit tudott megmutatni, amit ritkán látni hazai színpadon. Ráadásul, olyan, mintha mindezeket kisujjból ráznák ki az Örkény színészei – írtuk a színészi játékok kapcsán.

Ezek után nem lehet kérdés, miért van a legfontosabbak között a helye.

Rocco és fivérei (dráma) / Nemzeti Színház, Budapest

r: Vidnyánszky Attila

Vidnyánszky Attila rendezéseiben mindig benne van egy nagy előadás lehetősége. A Rocco és fivérei ráadásul jól illik a rendező színházi nyelvéhez, még ha ebben az esetben inkább az európai színházi nyelvhez közelebbi hangfekvésben szólal is meg.

Maga a háromdimenziós, jól működő fémketrecrendszer látványként már inkább azt a modernebb, indusztriális színpadképet mutatja, amihez európai színházakban lehet szerencsénk, vagy éppen szerencsétlenségünk. Mikroportokkal megtolt hangerő, élő- és gépzene, utóbbival helyenként operai hangulatot keltő zene, káromkodások szintén szokatlannak hatnak Vidnyánszky színházában. Legfőképpen azonban a játék, hogy nem valódi embereket állít színpadra, hanem lírai és mellettük harsányan nevetséges, felnagyított és elrajzolt figurákat.

Udvaros Dorottya (fotó: Mészáros Csaba)

 Az ártatlan déliek és az ártalmasan értékvesztett városiak két, kezdetben nagyon különböző, idővel egyre inkább egymással keveredő világát. És ezzel itt is vagyunk a méltán híres, 1960-as film alaptörténeténél: hogyan falja fel utóbbi az előbbi tisztaságát, és marad-e abból valamennyi a végére. A film válasza nem tér el nagyban a Nemzeti Színház előadásához képest. Valamennyi marad, de legalábbis e nélkül a hit nélkül nem érdemes élnünk nekünk sem, akik mindannyian a képzeletbeli vidékiek tisztaságával és hitével vágtunk bele kamaszként, és most nézzük meg, milyen világot és milyen országot hoztunk létre. Legyen az Olaszország vagy éppen Magyarország – fogalmaztunk kritikánkban.

Anna Karenina (kortárs balett) / Győri Balett

kor: Velekei László

Velekei László másodszor veselkedik neki Tolsztoj regényének. Már Miskolcon is izgalmasat alkotott, de ott zavaróvá vált, hogy a történetet középen kezdve táncolták, ami helyenként követhetetlenné tette a történéseket. A koreográfus Győrben nem esett bele ugyan ebbe a hibába – kihozta a maximumot egy jól megírt darabból. Aki könnyeddsége mellett is magas esztétai minőséget keres, az ebben az előadásban megtalálja.

Mesél a bécsi erdő (dráma) / Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

r: Fehér Balázs Benő

A nyírségi teátrum Verebes István igazgatása alatt szépen kihajózott a színházi kritikusok által számon tartott teátrumok sorából, ahová igazán mindmáig nem sikerült visszatérniük. Érdekes, hogy a nyíregyháziak számára mindmáig ez az időszak az aranykor. 2016 óta Kirják Róbert igazgatja a teátrumot, aki elsősorban gazdasági szakember, főrendezőként korábban Göttinger Pál felelt a repertoárért, most Horváth Illés teszi ugyanezt művészeti vezetőként. A színház ízléses, de határozott marketingjén meglátszik a közgazdász kéz, ahogy Fehér Balázs Benő rendezőként való felkérése jószemű és fülű művészeti vezetést jelez. Valahol e kettő eredője lehet a Mesél a bécsi erdő.

Valami módon jó volna rálátnunk arra a korra, aminek a terheit mindmáig hordozzuk, a korra, amikor a világ egyik vezető hatalmaként szép lassan elszállt belőlünk az emberség vagy gonosz erők igáztak le minket. Akárhogyan is, Európa hátulütői lettünk vagy mi vagyunk a példa Európa számára. Éppen azért lenne jó szembenézni hazánk bűneivel, mert e nélkül marad a kreált ellenségekkel való folyamatos hadakozás, a máshonnan származók, a cigányok, a zsidók, a bolsevikok, a libsik és a fültisztitópálcikakészítőkkel szembeni gyűlölködés.

Fotó: Juhász Éva

 Nem tudom, mennyire jött át nekünk, hogy a darab és az előadás is hasonlóan „felvilágosító” céllal született, de a forma jól működött. Annyira volt elrajzolva minden, amennyire ennyi esztendő múlva egy kor a képzeletünkben is egyre messzebb kerül a valóságtól. Még messze nem szürreális, ám egyre inkább meseszerű – és ez a mese rólunk szól – írtuk az előadásról.

Kurázsi gyermekei (dráma) / Narratíva, Budapest

r: Kovács D. Dániel

Ha fontosságról beszélünk, az év talán legfontosabb előadása lett Kovács D. Dániel rendezése. Amikor néhány évvel ezelőtt végzett a Színművészeti rendező szakán, a fiatal alkotót és Székely Krisztát sokan a független szcéna új erőiként üdvözölték. Székely Kriszta a budapesti Katonához, Kovács D. Dániel pedig – ha nem is olyan mérvű kötődéssel, mint gondolhattuk volna – a Vígszínházhoz került. Fiatal színházi alkotókból (Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel, Pass Andrea, Szenteczki Zita) alakult egy Narratíva elnevezésű formáció, akik független előadásokat terveznek létrehozni. Első közös munkájuk Brecht színpadra állítása volt.

Pető Kata

Az előadás kitűnő példa a szegényszínház gazdagságára. Fényváltások nélkül, csak színészi játékból és minden egyes mondat pontos elemzéséből, megértéséből, minden különösebb rendezői truváj nélkül is születhet erős előadás. Mondjuk, a tér és a látvány mégis csak truváj. Ahogy Pető Kata alakítása szintén mestermunka.

Hegedüs a háztetőn (musical) / Miskolci Nemzeti Színház

r: Béres Attila

Azt követően, hogy továbbra is ő vezetheti a miskolci teátrumot, Béres Attila első rendezése önmagában fontos: jelzi, hogy Miskolcon jól mennek a dolgok. A másik, ami miatt érdekes az előadás, hogy a szórakoztató előadásokban sikerül-e a rendezőknek megtalálnia az egyensúlyt a mondandó mélysége és a produkció szórakoztató jellege között. Énekesek, táncosok, színészek és statiszták, közel száz ember vesz részt a produkcióban, amely hatalmas, olajozott gépezetként gördül végig. Béres Attila nagyszínpadi rendezéseinek egyik erénye a ritmusérzék, ami most is csúcsra jár, még az átállások is illeszkednek a történések üteméhez – írtuk az előadásról korábban.

Görög László (fotó: Éder Vera)

A látványt külön kiemeltük: Az első elemi élmény, ami a zenével szinte egyidőben ér minket, Horesnyi Balázs költői díszlete, amely az egész előadás legerősebb jele marad mindvégig: a magasba kanyarodó tájkép a falu szélén, ami hatalmas hullámként, más megvilágításban túlérett búzatáblaként tornyosul Anatovka faluszéli házai fölé. Az évad legjobb látványtervei között a helye.

Ha mindehhez hozzávesszük a Budapest Klezmer Bandet és a Miskolci Balettet, még mindig nem jutottunk el az előadás Tevjéjéhez, amelyet Görög László alakít - nagy színészhez méltóan.

The Dark Night of the Soul (kortárstánc) / Nemzeti Táncszínház

kor: Egyed Bea

Egyed Bea a hazai kortárstánc különös alakja: magas, két és féldimenziós teste csupa tombolást hordoz. A legexpresszívebb táncosnőnk. A lélek sötét éjszakája már-már mestermunka. Egy nő áll mozdulatlanul, miközben egy férfihang (Fekete Ádám) lassan, biztatóan számol. Egyed Beától a különösebb klasszikus művészi áttét nélküli megmutatást szoktuk meg, amikor színről színre látjuk őt. Ez sokkal finomabb munka: filozófia. A létezésbe vetett embert láthatjuk, aki az első mozdulattól kezdve eljut a létezés és a művészi létezés egy pontjára, amikor a kezdeti biztató hangok már inkább csak oltogatják rendszeresen, érzéketlenül és intelligensen.

Egyed Beához nem kell nézőként semmilyen előképzettség, jelenléte, őszintesége és indulatai magukkal ragadnak minket. Érdemes engedni ennek a késztetésnek, meglepő dolgokat tapasztalhatunk meg a nőkről,  önmagunkról és ebben az esetben az élet értelméről is.

Anya Szeme Fénye / Pintér Béla és Társulata, Budapest

r: Pintér Béla

Egészen mindegy milyen lett végül az előadás, a 2019-es év talán legfontosabb előadása Pintér Béla rendezése lett azt követően, hogy nem is annyira régen több színház is összezárt a kormány a művészetét veszélyeztető törvénymódosítási kezdeményezése miatt a függetlenekkel. Pintér Béla maga fel is szólalt a tüntetésen, a legnagyobb poént tolva el, ám maró iróniájával személyesen be is szólt Balázs Péternek és a szolnoki színháznak is.

Az utóbbi két évben nem született igazán jó Pintér Béla előadás. A bajnok szerintem nyomába sem jön a Parasztoperának, ráadásul egy vezető politikus magánéleti drámájához való kísérteties hasonlósága miatt ízléstelen is. Azt gondolom, hogy Pintér Béla színháza szegényebb lett azzal, amikor közéleti témák felé fordult, még akkor is, ha a Titkaink az egyik legjobb előadása lett. Nagyobbat ütöttek a világvégi embersorsok.

Az Anya Szeme Fénye ismét mai, ismét opera, sok közéleti témának odabök, meg is nevez politikusokat, még sem szimplán közéleti. Úgy mai és elrajzolt, hogy mégsem válik közhelyessé (miként A bajnok azzá vált). A történet egy kereskedelmi televíziós csapat magánéletéről szól megcsalásokkal, lelepleződésekkel, összeveszésekkel, kibékülésekkel. Csupa szeretetreméltóan emberi figura szeretetkeresése válik végül apokalipszissé. Egy dolog hiányzik mind ebből, ami a korai Pintér Béla darabokban és előadásokban benne volt: a ráhökkenés katarzisa. Amikor olyan történik, amire soha nem gondoltál volna. Az Anya Szeme Fénye esetén, ha valaki kicsit nekiereszti az agyát, ki tudott volna találni ezekkel a figurákkal ezeknél cifrább történeteket is, ami viszont tényleg történt, borítékolható volt egy idő után.

Akárhogyan is, Pintér Béla - immár egy nagy befogadóképességű játszóhelyen is bemutatkozva - azt üzeni: köszöni szépen, jól van.

Kertész utcai Shaxpeare-mosó / Örkény István Színház, Budapest

r: Bodó Viktor

Nem láttam ezt az előadást (még a kritikusoknak is sorban kell állni), de nagyon jókat halottam róla. Akármilyen is az előadás, egy olyan színház, amelyik Bodó Viktorral kínálja meg színészeit és nézőit, bizonyosan jó úton halad. Mácsai Pál színháza ilyen hely. Bodó Viktor legutóbb az Átriumban rittyentett egy remeket (A Krakken művelet), most a budapesti Örkény játszóival teheti meg ugyanezt.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Édes Anna - A rendező megrendezte, a színészek eljátszották
Akár Alföldi is rendezhette volna, pedig Vidnyánszky csinálta
Haláltánc avagy Mesél a nyíregyházi erdő
Kossuth-díjat Görög Lászlónak!
A kultúra nemzeti alap! avagy Tüntetni hangosan, szépen, ahogy a csillag