Egyszerűen élni azt jelenti, hogy cseresznyét – és nem meggyet – eszegetni egy fáról úgy, hogy a fán vagyunk. Majd kútvizet inni, és egy hatalmasat fosni az erdőszélen. Egyszer – egy kisebb vendégség kellős közepébe - rontott be öcsém „Szopni, nyalni, kúrni!” felkiáltásokkal, majd magunkra hagyott elképedésünkben. Apám csendesen dünnyögött, hol ronthatta el? Merthogy igaza volt akkor is – csekély kora ellenére -, mert ennyi az élet: eszünk, iszunk, szeretkezünk, szexelünk. Maslow piramisa annyiban helytálló, hogy az alapzat a zsigeri szint, az evés, ivás, és csak a teteje az önmegvalósítás. Hibája, hogy az önmegvalósítás csupán előszobája a teljes életnek, ami semmi más, mint azt tenni, amit éppen teszünk, és abban nyakig benne lenni. A szent embernek nem az önmegvalósítást kell lesni, hanem, ahogy eszik és szarik. Aki nem ezt teszi, az nem tud rendesen enni és beteg lesz. A legtöbb ember vagy túlsúlyos vagy sovány, a kor diktátumainak megfelelően. Vidéken még mindig nem érték soványnak lenni, bár minden parasztasszony álma a darázsderék, de egyszerűen belehalnának a munkába. Vidéken egészségesebb emberek élnek, pedig ők távol vannak azoktól a táplálékoktól, amivel csakis a művészet tanít meg táplálékhoz jutni. Van egy ideális súlyod, és egy ideális mozgásod, de alig van, aki úgy mozog. Még táncosok sem mindig találják meg saját mozdulataikat, nemhogy diszkóban edződött kortársaink zöme.