Bűn és tisztességtelenség
Móricz Zsigmond Barbárok című írásában elmesél egy nagyon egyszerű történetet. Van egy juhász, akinek van egy nyája és két kutyája, akihez odajön két másik juhász nyájastul, kutyástul, megöli ezt a juhászt, ellopja nyáját, és megöli a kutyáit. Elkapják talán csak az egyiket, a bíró halálra ítéli, ő hallgat. Majd így folytatja a bíró: „Hát, nyájajuhász kend?!”, majd a kutyák megöléséért talán 30 botütésre ítéli, amit a juhász megköszön.
Nagyon sokfélék vagyunk, és bár kevesebb, de így is rengeteg a szerep, amiket felvállalva élünk. Ki kupecként, ki zsebesként, ki papként, ki gengszterként. Élhetnénk például, Sólyom Bátorként is, de az azért sokkal strapásabb lenne: kitalálni magunkat, megtalálni magunkat, felvállalni magunkat, felvállaltatnunk magunkat. Vannak jobb és vannak rosszabb emberek, vannak jobb és vannak rosszabb szerepek. Ki mit választ, nem véletlen. Ezeknek a szerepeknek vannak szabályai (mi a jó és mi a rossz), ezek a szabályok szerepenként egészen eltérőek is lehetnek.
Amikor a bíró halálra ítélte a juhászt emberölésért és rablásért, akkor azt mondta, hogy amit tettél, az jogszerűtlen, törvénytelen, és bűn, én ezért téged halálra ítéllek. Amikor a nyájajuhászságra kérdez rá, akkor derül ki, hogy nem ez a bűnösség a legrosszabb. Jogszerűtlen és bűnös vagy, de az emberölés és a rablás még van, amibe belefér. Móricz azt mondja, hogy még tisztességes, még nyájajuhász az a juhász, aki megöl egy másik juhászt és elrabolja annak nyáját. Rossz ember, de tisztességes juhász, ez benne van a juhász létben. Ma élsz, holnap meghalsz, vagy éppen ölsz. Egy juhász tudhat tisztességesen ölni. Azonban van egy pont, ahol már a tisztességedet is elveszted. Amelyik juhász kutyát öl, az mindenkinél rongyabb ember, vagyis a szó legelemibb értelmében bűnös, mert még tisztességtelen is.
Nem ez a legmélyebb pontja Móricz írásának.
A bíró 30 botütést méret az eddig szótalan juhászra, aki ezt az ítéletet megköszöni. A juhász tudta, hogy meg fogják ölni emberölésért és rablásért. Ő az igazi bűne miatt aggódott. És nem azért, hogy ki ne derüljön, hanem éppen azért, hogy vajon, világosságra tud-e jönni. A büntetés a vezeklés felajánlása, vagyis a legszentebb jótettek egyike. Meghalni kész volt ez az ember, de félt, hogy ezt bűnösként kell, megtegye. A 30 botot adományként, a megbocsátás felé vezető út lehetőségeként kapta akkor, amikor már szinte semmi ideje nem maradhatott volna feloldozást nyerni. Örült a botnak. 30 botütés – könnyed hangzása ellenére – borzalmas dolog. Aki túléli, örökre lenyomorodik a csontig tépett idegek és izmok visszafordíthatatlan sérülései miatt, vannak, akik eltörik a saját tagjaikat a lekötéseknél a kínok miatt, sokan megőrülnek. A túlélők, ha választás elé kerülnének a 30 bot és a halál között, azt gondolom, kivétel nélkül az utóbbit választanák. Ez a büntetés.
Tisztességesnek lenni más, mint bűntelennek. Bűnösként is lehetünk tisztességesek. Tisztességtelenségünk mindig a közösség ellen van, bűnünk Isten ellen. Az előbbit a közösség bocsájthatja meg, az utóbbit csak Isten.
Nagyon sokfélék vagyunk, és bár kevesebb, de így is rengeteg a szerep, amiket felvállalva élünk. Ki kupecként, ki zsebesként, ki papként, ki gengszterként. Élhetnénk például, Sólyom Bátorként is, de az azért sokkal strapásabb lenne: kitalálni magunkat, megtalálni magunkat, felvállalni magunkat, felvállaltatnunk magunkat. Vannak jobb és vannak rosszabb emberek, vannak jobb és vannak rosszabb szerepek. Ki mit választ, nem véletlen. Ezeknek a szerepeknek vannak szabályai (mi a jó és mi a rossz), ezek a szabályok szerepenként egészen eltérőek is lehetnek.Amikor a bíró halálra ítélte a juhászt emberölésért és rablásért, akkor azt mondta, hogy amit tettél, az jogszerűtlen, törvénytelen, és bűn, én ezért téged halálra ítéllek. Amikor a nyájajuhászságra kérdez rá, akkor derül ki, hogy nem ez a bűnösség a legrosszabb. Jogszerűtlen és bűnös vagy, de az emberölés és a rablás még van, amibe belefér. Móricz azt mondja, hogy még tisztességes, még nyájajuhász az a juhász, aki megöl egy másik juhászt és elrabolja annak nyáját. Rossz ember, de tisztességes juhász, ez benne van a juhász létben. Ma élsz, holnap meghalsz, vagy éppen ölsz. Egy juhász tudhat tisztességesen ölni. Azonban van egy pont, ahol már a tisztességedet is elveszted. Amelyik juhász kutyát öl, az mindenkinél rongyabb ember, vagyis a szó legelemibb értelmében bűnös, mert még tisztességtelen is.
Nem ez a legmélyebb pontja Móricz írásának.
A bíró 30 botütést méret az eddig szótalan juhászra, aki ezt az ítéletet megköszöni. A juhász tudta, hogy meg fogják ölni emberölésért és rablásért. Ő az igazi bűne miatt aggódott. És nem azért, hogy ki ne derüljön, hanem éppen azért, hogy vajon, világosságra tud-e jönni. A büntetés a vezeklés felajánlása, vagyis a legszentebb jótettek egyike. Meghalni kész volt ez az ember, de félt, hogy ezt bűnösként kell, megtegye. A 30 botot adományként, a megbocsátás felé vezető út lehetőségeként kapta akkor, amikor már szinte semmi ideje nem maradhatott volna feloldozást nyerni. Örült a botnak. 30 botütés – könnyed hangzása ellenére – borzalmas dolog. Aki túléli, örökre lenyomorodik a csontig tépett idegek és izmok visszafordíthatatlan sérülései miatt, vannak, akik eltörik a saját tagjaikat a lekötéseknél a kínok miatt, sokan megőrülnek. A túlélők, ha választás elé kerülnének a 30 bot és a halál között, azt gondolom, kivétel nélkül az utóbbit választanák. Ez a büntetés.
Tisztességesnek lenni más, mint bűntelennek. Bűnösként is lehetünk tisztességesek. Tisztességtelenségünk mindig a közösség ellen van, bűnünk Isten ellen. Az előbbit a közösség bocsájthatja meg, az utóbbit csak Isten.
