Reform Fidesz módra
A Fidesz az ellenőrző hatóságok összevonását reformként aposztrofálja.
Egyrészt, ez egy tökéletesen alkalmas "szuper"hatóság lesz arra, hogy bármikor bárkinek keresztbe tegyenek, ha akarnak, és ha az a valaki nem úgy csinál valamit, ahogy ők akarják. Nem azt állítom, hogy ezt akarják (bár ezt gondolom), de még csak azt se, hogy ezt fogják csinálni (bár ezt is gondolom), csak annyit, hogy ez a hatóság, amennyiben létrehozzák, erre alkalmas lesz. A magyar törvények és rendeletek lehetetlenné teszik, hogy valaki teljesen legális módon virágoztassa fel, vagy egyáltalán életben tartsa vállalkozását. Eddig is a mutyi ment: ez a bizarr hazai világrend eleve beleszámítja a fizetésekbe a borravalót, amit persze nem vallunk be, és a többi, és a többi. Ezt mindig is tudtuk, de most majd arra lehet használni a felfedett törvénysértéseket (ahogy eddig is gyakran éltek ezzel kormányaink, csak kisebb hatékonysággal), hogy a nem jó kádereket, nem barátokat, nem bajtársakat, nem elvtársakat meg lehet mogyorózni. Ezt csak mellékesen, mert a mondandóm a reform kifejezésről szól.
Átalakítást, visszaalakítást jelent a szó, ami a jelenlegi gazdasági-politikai helyzetünkben a többség akaratával szemben kell, menjen. Vagyis onnan lehet tudni, hogy valaki valódi reformot hajt nálunk végre, hogy nagyon-nagyon sokan felhördülnek, utcára mennek, sápítoznak. Ugyanis, az átalakulás lényege, hogy a meglévőkön változtatunk, márpedig mindenki, aki most valamit valahogyan csinál valahol, az tűzzel-vassal az ellen lesz, hogy esetleg mást kelljen máshol és esetleg másvalakinek csinálnia, nem neki. Ráadásul, elég szemérmetlen és cinikus a politikai háttér ahhoz, hogy ilyen helyben maradni szándékozó emberek keltette elégedetlenségre tömegeket szervezzenek az utcára. Ráadásul, most a reformok nagy részének akadálya a tőkehiány, az állami adósság és más olyan dolgok, amely megszorítás (igen megszorítások) nélkül nem lehetséges. Tehát, aki olyan törvényt hoz, amire sokan bólintanak, akkor az bizonyosan nem reform, de sokszor már az is öröm, ha legalább nem párt PR, vagyis pénzszórás a népszerűség növelése érdekében, vagy esetleg olyas mocskos politikai húzás, mint a kettős állampolgárság törvényt most, ideiglenes kormányzás mellett beadni. (Ld. Az A kettős állampolgárság és Szlovákia című korábbi írást) Reformnak aposztrofálnak valami mindig gyanús ellenőrzés- (hatalom) koncentrációt. Döbbenetes ez a fajta semmibevétele a magyar nyelvnek, és éppen az ő részükről, akik annyira fontosnak tartják annak őrzését. Mivel a Fidesz (ahogy sokan mások is sokszor, de senki sem annyira cinikusan, mint ők) szinte minden megszólalásában kirabol egy-egy kifejezést. Olyanokat, mint demokrácia, haza, szeretet, család.., de ha jól belegondolok, minden egyes központi kifejezése kapcsán igaz ez, lassan, de biztosan teszik tönkre a magyar nyelvet. Ahogy a Rózsaszín flamingókban láthattuk, ők is körbejárják nyelvünk kisebb-nagyobb termeit, apró szobácskáit, mindent összenyálaznak, faszukat hozzádörgölik, híg ondójukat folyatják szerte-szét.
Az az érzésem van, hogy ők soha nem fognak elkezdeni valóban kormányozni. Soha. És azért nem, mert vagy nem tudnak, vagy Orbán Viktor (és talán még érdekeltségi köre, közvetlen párttársai) nem engedik. Vagy csak úgy "nem!", és kész.
