Megjegyzés a kerületi rendőrkapitányhoz rendőri ballépés ügyében

Tisztelt Kapitány Úr,

bejelentéssel, megjegyzéssel, figyelmeztetéssel fordulok Önhöz. 2010. március 23-án graffitizés közben (egy PH5 felirat 5-ösét kezdtem éppen átírni) csikorgó autó állt meg mellettem, kiabálást („Ő volt!”) hallottam, ösztönös menekülésem közben letepertek valakik, akik ekkor még semmit nem mondtak magukról, majd egy polgári személy – miközben a többiek mozdulatlanul tartottak leszorítva a hideg, hugyos földön – az arcomba rúgott, majd arcon köpött. Ez után a leszorítóim elmondták, hogy polgárőrök. Nem engedtek el, bár a helyzet is tisztán jelezte, és magam is mondtam, hogy nem tanúsítok ellenállást. Majdnem félórán keresztül (a rendőrök kiérkezéséig) tartottak leszorítva, hogy közben elrepedt a kulcscsontom.

Jól tudom, ahogy Ön is, hogy polgárőreink zömmel kiszuperált rendőrök, rendőri munkára alkalmatlan, a régi, iskolázatlan rendfenntartó hatalom maradványai. Az ő eltüntetésükkel lett a rendőrség az, aminek kell lennie. Szüleim korosztályának elbeszélései alapján azt gondolom, 20-30 évvel ezelőtt, ha megláttam volna egy rendőrt, átmentem volna az út túloldalára, ma már biztonságot jelentenek nekem, ha nem is kedvelem őket különösen. Most már tényleg szolgálnak és védenek, amennyire erejükből telik. Nincsen rendben, hogy olyan emberek a polgárőrök, akik ennek a régi házmesterrendőrségnek agresszív, félrecsúszott melléktermékei. Persze, bizonyosan vannak kivételek, de ebben az esetben nem volt. Ezzel kapcsolatban feljelentést is tettem.

Az én esetemben is a rendőrök voltak azok, akik normalizálták a helyzetet, ők vették észre karom természetellenes helyzetét, végre felállhattam, végre világossá vált mindenki számára, hogy rosszul vagyok, hogy valószínűleg agyrázkódást kaptam. Bekísértek a körházba, ahol diagnosztizálták az enyhe agyrázkódást és a kulcscsontrepedést, majd saját döntésem alapján a XI. kerületi rendőrkapitányságra kísértek, felvették a vallomásomat, előzetes letartóztatásba helyeztek.

Két ponton érzem hibásnak az eljárást. Egyrészt, azt, aki bizonyíthatóan bűncselekményt követett el, mert arcon rúgott, leköpött, önbíráskodott, nem helyezték előzetes letartoztatásba, sem a polgárőröket, akik ezen felül a személyes szabadságomat is megsértették és elrepesztették a kulcscsontomat. Másrészt, miután elengedtek, kitettek egy tér közelében hajnalban, miközben tudták, hogy agyrázkódásom van.

Kérem, járjon utána mindezeknek, hogy a rendőrség maradhasson, ami nem könnyen lett, biztonság és szolgálat, és akik nem rendőrök, azok se gondolhassák – mint ahogy jogilag sincs másként -, hogy több joguk van önbíráskodni, mint bármelyik utcasarki stricinek.

Nem szeretném azt a benyomást kelteni, mintha egy éppen arra járó ember lettem volna, aki egyetlen vonalat húzott egész életében és éppen akkor kapták el, bár ezt is megtehetném. Évekkel ezelőtt már volt hasonló gond velem, egy trafóházra festettem barátaimmal, a rendőrök elkaptak, bevittek, megbírságoltak. Azóta nem festek trafóházra, nem azért, mert beláttam, tényleg elcsúfítják a rajzaim, hiszen éppen az ellenkezőjét gondolom, hanem azért, mert nem akarom magamat és családomat kellemetlen helyzetbe hozni. Napokkal ezelőtt töltöttem be a 18. életévemet, ideje magam vállaljam, amit magam tettem. Lakóépületekre sem festek, és természetesen műemlékekre sem, bár arra jó érzésű graffitis egyetlen sem fest. Nem érzem magam kevesebbnek azoknál, akik hatalmi vágyuk miatt rendőrösdit játszanak polgárőrmentében, miközben vélhetően adó visszatérítések adó be nem fizetések és egyéb életstratégiák mentén hoznak létre házakat, családokat. Még nem volt fizetésem soha, így én még mondhatom, hogy nem loptam semmit ebből az országból néhány tábla csokin kívül. Ezt nagyon-nagyon kevesen mondhatják el magukról. És talán én sem sokáig.

Remélem, kiderült mindebből, hogy nem büntetéseket, prémiumstopot remélek a rendőrök ügyében, csupán annak felismerését, hogy vannak még nem jól kezelt előítéletek a rendőrségen belül is, és azon való tényleges elgondolkodást, esetleg vizsgálatot, hogy miként lehetnek polgárőrök egyértelműen torzult személyiségű emberek.

Tisztelettel,