Kis Tibi az egyik unokanővérem fia, az elbeszéltek idején ő 12 körüli, én 16 éves vagyok. Kisebb korában egy az egyben úgy nézett ki, mint a Kellér Dezső. Anyja, kis Kati jó firma volt, nagyapám elküldte gyógyszerért a patikába, 2 hét múlva jött, és azt mondta, zárva volt a patika. Nem lehetett rá nagyon haragudni, még akkor sem, ha ilyenkor kis Tibi a nagyanyámnál felejtődött. Kis Kati talán ha 35 évesen halt meg szívbetegségben.
Kis Tibi és én nagyon sokat gombfociztunk. De nem egymás ellen (bár nagy ritkán olyan is volt), hanem zömmel úgy, hogy bajnokságokat rendeztünk külön-külön sok csapattal. Mindenki a maga bajnokságát egyedül játszotta. Az enyimben sztinte kivétel nélkül a Fradi győzött. Rendesen betartva a játékidőt, térfélcserét, félidei szünetet. Kis Tibi azonban ennél tovább lépett. Az ő szabályai szigorúbbak voltak (nem volt körömpöci), valamilyen falapból szabályos arányokkal rendelkező téglalapot vágatott, felfestette a pályát, szóval és énekkel buzdította a csapatokat. De talán a gólöröme volt a legszebb: konfettiket szórt a pályára, és néha égő gyufaszálakat petárda gyanánt.
És neki van a legnagyobb fasza a családban.