Semmi értelme az 5-ös számnak. Éppen a 4-es (a szinte tökéletes) után jön, ráadásul páratlan. És mégis 5 ujjunk van. Hihetetlen. Az 5-öt mindig úgy képzelem el, hogy egy négyzet, aminek a négy sarkán 4 darab, és középen az ötödik. Sosem rakom a négy fölé, amolyan házikónak. Mindig középre, amitől valahogy még a 4-nél is tömbösebbé válik az 5. Dobókockán is így van. Az 5 sosem 2+3, hiszen 3 nincs is, mint korábban fejtegettem. Az 5 4+1, és ebből fakad olyan mérvű igazsága, amely az emberi test kialakulásába is engedte megjelenni. Az 5 talán a legkülönösebb szám.