Először is: az orosz beszéd. Tagadhatatlanul szokatlan, és különleges atmoszférát teremt. A thriller-szemetek zömmel magyar szinkronnal, de legfeljebb angol-amerikaiul szólaltak eddig meg, és most OROSZUL ölik egymást a jók és a rosszak.

Másodszor: a terep sem nem egy amerikai gigapolisz, sem egy pszeudomarsfelszín sívó homokdűnéi, sem egy hegyekben, erdőkben, várkastélyokban bő mesetáj, hanem egy orosz nagyváros lepukkant gyárainak, távfűtött panellukainak semmitmondó jelentéktelensége. Hősei sem szupermenek, de nem is kedves, kis félszerzetek, sokkal inkább hajaznak egy kora reggeli moszkva-téri kavalkád tetszőleges alakjaira. A jó nem különösen jóvágású, ahogy a rossz vágásával sincsen semmi baj.

Harmadszor: mindebből a jelentésnélküliségből szervesen nő ki az a fajta kelletlen, abszurd humor, ami a legváratlanabb helyzetekben tör elő ebben a filmben. Amikor nem is hiszel a szemednek-fülednek. Klaszzikus értelemben nem odavaló, már-már illetlen.

Aki a “klasszikusat” szereti, csalódni fog, de a többieknek kellemes két órát adhat.

Szerelmem nyara         (2004)      2005.09.20.

angol filmdráma      (feliratos)

 

Finom kamaradarab két lány és egy báty kapcsolatáról, hazugságaikról, igazságaikról.

Szerelemről, szeretetről, istenhitről. Hazugság és hazugság közötti különbségről.

 

 

Isten városa          (2002)          2005.09.22.

brazil gengszterfilm    (feliratos)

 

A szokásos gengszterfilmes sablonokat egy Rio de Janeiro melletti szegény gettóba átültető munka elég brutalitással, kis szociográfiával. Közepes eredménnyel.

 

Lábad között       (1999)         2005.09.28.

spanyol thriller     (feliratos)

 

A műfaj inkább erotikus thriller lehetne, mivel a filmet zömmel az érzékiség ereje tartja lendületben sem mint a kevéssé ütős sztori. Összességében nézhető krimi különösebb extrák nélkül. Elalvás előtt egy kanállal!

 

 

A porcelánbaba        (2004)         2005.10.07.

magyar filmszatíra

 

Zömében amatőrökkel leforgatott film Lázár Ervin csoda-novelláiból. Nem könnyű dolog egy irodalmilag is értékes alap esetében az illusztráláson túlmenni. Jelen esetben ez nem is mindig sikerült. Színesből fekete-fehérre váltás, amatőr szereplők, videó-kézikamerázás, szaggatott vágások. Mind-mind kísérletek. Jelen esetben nem is mindig sikertelenek.

Többen kimentek a moziból (abból az eredeti kevésből is) film közben. Unhatták. Pedig szüksége van az ember fiának ilyen szép történetekre.

 

 

 

Bin-jip – Lopakodó lelkek      (2004)       2005.10.12.

japán-dél-koreai romantikus filmdráma

 

Zvjagincsev Visszatérés-éhez hasonlóan Kim Ki-Duk ebben a filmben a leghétköznapibb cselekedeteken, jeleneteken keresztül tudott felmutatni valami időtlent. Valami szentséget. Ezt nagyon kevesen merik. És még kevesebben tudják. (példa arra, hogy merik, de nem tudják, a Kontroll) Szereplői – bár történettelenek - hús-vér figurák, helyzetei – bár katalógusszerű sablonokban követik egymást – mindennapiak. Nem stilizál túl, mégis költészet, ami történik.

Mint történet, angyaltörténet. Egy fiú, aki házról házra jár, az üresen hagyott lakásokba tör be, és ott tölti azt az időt, amig a háziak távol vannak. Nem tudni, honnan jött, miből van szuper BMW motorja. Nem lop, nem rongál, sőt… Megtölti magával az üresen maradt lakásokat.

Sem ő, sem kedvese nem beszélnek egymással. A nyelv a filmben csupán praktikus – és zömmel romboló – célokat szolgál. A fiú és a nő a gesztusok, és az összetartozás tévedhetetlen nyelvén tűnnek értekezni.

A gesztusok még egy fontos ponton jelennek meg a filmben. A fiú a börtönben a mozgás másikra hangoltságának misztikumba hajló mélységeit gyakorolja, és jut ebben olyan szintre, hogy végül az őt kereső szemek elől tökéletesen tud elrejtőzni. Ebben a világ számára érdektelen részétől való elszabadulásban lesz képessé kedveséhez visszatérni annak otthonába, ahol annak férje számára láthatatlanul élhetnek együtt.

Egészen különleges atmoszférájú (ha nem szégyenleném használni a szót, azt mondanám, szép) film. Egyszerű és jelentéses. Letisztít, megsímogat. Nem kell értelmezgetni. Meg kell nézni, és utána egy kicsit jobb lesz minden.

 

A bűvös körhinta     (2004)       2005.10.15.

francia-angol animációs film

 

Petra lányommal terveztük megfejelni a szombati napot egy moziprogrammal.

Elöljáróban a multiplexekben lévő mozikról annyit, hogy egészen ijesztő a hangerő, szintúgy a “felnőtt reklámok”. Azonban – ez esetben - messze az ijesztő-n túl volt a mesefilm előzetes (Cápafiú és lávalány). Amíg információim alapján azt gondolhattam, hogy a Bűvös körhinta kiválóan megfelel egy – sajnos! – Cartoon Network-ön és Jetix-en szocializálódó 5 és fél éves gyermeknek, a Cápafiú és abnormális barátai című animáció beharangozóján magam is majdnem beszartam. Petra lányom, látva nehezen leplezhető ijedtségemet, anyjától örökölt figyelmességgel azt javasolta, hogy várjam meg a kávézóban. - Semmi baj – mondogatta, végül kiült velem az ülések mellé a földre, az ajtó közvetlen közelébe. Mégiscsak az ő vére vagyok. Hazafelé azzal nyugtatgatott, hogy ez csak filmtrükk. Anjinációs tükk – így mondta.

 

 

Broken flowers – Hervadó virágok      (2005)       2005.10.18.

amerikai-francia vígjáték   ( feliratos )

 

Igen élvezetes mozit hozott össze most Jarmusch. Mozifilmen régen hallottam ilyen őszintén kacagni embereket, mint akik ma éjszaka bevállalták.

Könnyed vonalvezetésű történet, szakértőre valló filmnyelvi finomságok, egy-egy képpel magrajzolt jellemek, életek. Más szavakkal: kivételesen magas szintű filmszakmunka.

A rendező zseniális figurákkal rakja körbe Murray-t, aki rezignált, öregedő Don Juan-jával learatja a többiek babérját is. Murray Don-jában van valami eldöntetlenség. Valami klónszerű kívülállás, ami óhatatlanul arra ösztönzi a mit sem sejtő befogadót, hogy próbálja megfejteni: Aztán, persze, kiderül, hogy nincs itt igazán megfejteni való, illetve, ami van, az végtelenül egyszerű. De ebben az egyszerűségben, minden sablonszerűség ellenére – marad valami igazi. A Temetői Esőzésben Sírdogáló, vagy az Utca Közepén Egyedül Maradó, Öreg Agglegény ellenére.

A film élvezeti együtthatóját az alkotók a remek érzékkel kiválasztott zenékkel növelték, legszembeszökőbben azokon a pontokon, ahol az esetleges csendek kényelmetlenségével a Hervadó virágok igazi filmmé válhatott volna.

Ajánlott filmszakmunka szórakozni vágyóknak.