Egy blogon azt ítélte el a szerző (és a kommentezők is egyöntetűen), hogy valaki a 13 éves fiát felengedte, felvitte magával az Everestre.

Értem a felháborodást, de egyet nem értek vele. Vajon mi, városi emberek milyen kihívásokban tudunk partnerei lenni gyermekeinknek? Mit engedünk gyermekeinknek, hogy megpróbálják magukat? Felmászhat egy olyan fára, amire mi nem tudunk? Vagy, ahol nem tudjuk segíteni? Kihívás csak az, ami veszélyeket hord magában. Ezt a természeti népek még tudják. Mi minden ilyesmitől mentesíteni akarjuk gyermekeinket, ahogy nagyrészt már velünk is ezt tették elengedni és elkényelmesedni nem tudó szüleink.