2010. jún 13.

A magyar nép állhatatosságáról

írta: Sólyom Bátor
A magyar nép állhatatosságáról

 

895-től érkeztünk folyamatosan a Kárpát-medencébe saját, magyar kultúránkkal, és 1000-ben már le is mondtunk róla. Már fogalmaink sincsenek az egykori vallásunkról, csak nyomokban maradtak hiteles híreink egykori kultúránkról.
Szokás nem szeretni a zsidó embereket (amire egyébként öntudatos elkülönülésük kellő alapot szolgáltat), de azért az ő esetük mégiscsak méltóságteltebb történet. Kb az IE. XII. században érkeztek meg hazájukba, ahová maguk vitték a vallásukat, azt a mindig két hatalmas birodalom közötti ütközetrésben (ez az ókori Palesztina) is megtartották egészen az ISZ. II. századig, amikor is a sokadik Róma ellenes felkelés utolsója (Bar Kochba) után teljesen szétkergették az akkor már sokadszor szétvetett népet. A Szentély ISZ. 68-as lerombolásával a zsidó vallás kultikus alapjai lehetetlenné váltak, de ők éppen a már az antik korban is több hullámban szétszórt zsidóság helyi (vagyis a Szentély nélküli) vallásgyakorlatából tovább tudott lépni az ősi zsidó vallás megtartásáért. Az ISZ. II. századtól egészen Izrael állam létrejöttéig ezekben a szétszórt népcsoportokban élt tovább a zsidó vallás, és az erre alapuló zsidó kultúra. Most is él, és most sem sokkal másabb (noha a változó helyzethez, mint minden élő vallás, alkalmazkodott mindig is), mint volt 32 századdal ezelőtt.

A magyar állhatatossági ráta 105 év, a zsidó (legalább) 3200 év. Arról nem is beszélve, hogy a zsidó ráta állandóan nő, a magyar, ugye, nem igen változhat.
 
Szólj hozzá

kritika kultúra irodalom vallás magyarság társadalomkritika kereszténység