Filmnapló 14.
Tétova tangó (2005) 2006.02.27.
francia romantikus vígjáték ( feliratos )
Norvég tangó!
Csendesen folydogáló, kedves történet az érzelmek elfolytásáról, és az el nem folytás lehetőségéről. Minden van benne, ami egy ócska amerikai he-he-héhez illenék, de mégis annyira … norvég.
Könnyed, nem igénytelen mozi nehéz lelkűek felüdítésére.
Fehér tenyér (2005) 2006.03.02
magyar filmdráma
Jó értelemben vett eladható film. Dokumentarizáló mozi kicsit a versenysportról, jobban a máshonnan jöttség idegenségéről, és a sehova nem találtság tragédiátlanságáról. Finom, érzékeny kezű mestermunka ez…, - igazi mélység nélkül.
Érdemes megnézni, mivel összehasonlíthatatlanul fajsúlyosabb útja ez a könnyedebb szórakoztatásnak, mint a sok sztármúvi-magyar-vígjáték Csocsesszal, Trugymóval és Bimbócskával.
Hétköznapi menyország (2004) 2006.03.06.
svéd filmdráma ( feliratos )
Megintcsak egy mozi, amiben sok minden benne van, amitől egy film olcsó lehetne: egy mese egy karmesterről, aki megfáradtan visszatér szülőfalujába, ahol a kisközösség sok régi-új konfliktust legyűrve, a mester irányítása mellett érző együtténeklésben és egymásrafigyelésben oldja fel sok évtizedes egyéni konfliktusait, és válik széttéphetetlen mikrokozmosszá; szerelem persze, és tragikus-katartikus vég. Hazatalálás és megváltás 132 percben. Minden kerek, a rossz belátja bűneit, a jó meg meri mutatni magát, és még az elvetemült is pityereg. Mégsem szokvány nyál ez a film.
Egyrészt minden egyes konfliktust éppen 12 másodperccel tovább nézet velünk, mint ami kényelmes volna. Minden kis szünete 2 másodperccel hosszabb a szokottnál. 2 másodperc nagyon sok.
Másrészt a szereplők olyan valóságosak ezekben a kamara-konfliktusokban, ami még a pszichológiai realizmusban edzett közép-európai ember számára is erős tud lenni helyenként.
A Hétköznapi mennyország környékezi a drámát, de végül is mese marad. Egy nagy kerek valódi tündérmese. Jó mozi.
Intimitás (2000) 2006.03.09.
francia-angol filmdráma ( szinkronizált )
Elvetemülten rossz szinkron, amit nem is igen érthet emberfia: minek szinkronizálták egyáltalán. Nem is igen szokás mindez (szerencsére!) az art-hálózatban terjeszkedő filmek esetében. Felesléges volt ez a diszkrimináció.
9 és fél hét angolföldön. Sokan megtudhatunk valamit magunkról belőle. Valamit.
Human Traffic (1999) 2006.03.14.
angol-francia vígjáték ( feliratos )
Nehéz helyzetbe hozhat egy filmet, amikor – vagy marketingje miatt, vagy éppen csak jobb híjján – olyan mozikkal emlegetik egy légtérben, mint pl. a Trainspotting. A Human Traffic-nek sem tett ez jót.
Majd egyszer már megkísérelem megtudni, ki határozza meg a film műfaji megnevezését, a készítők, a forgalmazók, vagy ki a retek? Ebben az esetben korrekt volt a definíció: vígjáték. Így nem is lehet más rokonsága a Trainspotting-gal, mint a közös téma felszíni hasonlósága: ez a film is a drogozásról kíván szólni. (a Dealer igen, a Human Traffic nem.) Könnyű, romantikus filmecske helyenként frissnek ható képi megoldásokkal, visszafogottan zaklatni akaró zenével, ami azért a végkifejletnél visszatér a 30-as korosztály lágyabb-nyálabb hangzásvilágához. Ezt csak ahhoz, hogy ez “generációs film” lenne a tizenhúsz évesekről-nek.
Nem kerülendő film ez, de nehezen tudok elképzelni olyan hetet, ahol ne lenne legalább 15 jobb bármely igényű mozifogyasztónak.
Jégkorszak 2. (2006) 2006.04.04.
amerikai animációs film
R: Carlos Saldanha
Egy sikerekkel terhes, jó első rész után nem igen sikerült még a második dobás senkinek. Most is ez a helyzet. Az első rész minden erénye itt már modoros, túllihegett. Túl sok a makkos mókusős, sokkal gyengébb a duma. Hát ez van.
Ne nézz második részt!!!!
A gyermek (2005) 2006.04.10.
belga-francia filmdráma ( feliratos )
Dokumentarista eszközökkel elkészített, szikár-szürke film ez (ld. Anyátlanok). Esetlegesség és szükségszerűség: bűn és bűnhődés. Vagy éppen fordítva. Hosszú vágások, kézikamerázás, a mesterkélt képszerkesztés üdítő-bosszantó hiánya. Sokszor élem át egy-egy jó filmnél, hogy amikor már igazán kezdem kényelmetlenül érezni magamat a csendben, akkor csak odatesznek egy dallamot, valamicske hangulatoldó zenét (pl. Tarr Béla). Dardenne-ék nem segítenek ki ezzel. Semmi zene. Csak egy kis kikapcsolom-bekapcsolod játék az autórádióból szóló Kék Duna keringővel.
Különleges élmény a Bruno-t alakító Jérémie Renier figurája. Ezt a realista környezetű, és a többi figura esetében mimikával és az érzelmek felmutatásával láthatóvá tett belső világokkal megalkotott teret Bruno faarca ellenpontozza, akinek egyetlen metakommunikatív jele sem segít megérteni őt, akin semmi sem látszik. Végig hiteles. Nem marad más, mint tettei alapján ítélni róla. És ez szokatlan feladat, valljuk be. Nem is tudhatjuk az utolsó pillanatig, mi igaz, és mi nem.
Nem könnyű, nem hétköznapi film.
A szerelem következményei (2004) 2006.04.12.
olasz filmdráma ( feliratos )
Az unalom és a szenvtelenség, a melankólia, a lét elviselhetetlenbe hajló nehézkedésének lírai felmutatása egy felfejtéses krimi dramaturgián keresztül, kíméletlenül pontos színészi alakítások, rejtélytelenedés. Ezek erényei a filmnek. Nem kevés.
A blazírt arc mögül legvégül kipattanó érző, jótevő lélekelem; a mindenen túli, örök barátság abszolút értéke narrátor szövegbe bugyolálva. Ezek kevéssé erős dolgai Sorrentinonak.
Egészen bizarr élménytöbbletet kapott a film azáltal, hogy a “főhős” tiszta Nádas Péter. Egyébként határeset. A szokatlan atmoszféra miatt érdemesebb, mint nem.
Az íj (2005) 2006.04.23.
koreai filmdráma ( feliratos )
A legizgalmasabb történetek zárt térben játszódnak. De nagyon nehéz egy ilyen minimál teret megtölteni huzamosabb ideig valósággal. Ezt csak úgy mondtam, Az íj csupán utal egy ilyen zártságra: egy hajón játszódik, ahová időnként bérhorgászok érkeznek, és nyitogatják egy öregember és egy általa nevelgetett serdülő lány közös világát.
A történet egyszerű: ahogy kiderül, a férfi egykor a hajójára “lopta” a lányt, hogy majd feleségül vegye, amikor eléri a megfelelő kort. Naptárában számolgatja és jelzi az egyre közeledő napot az öreg. Ám a hajóra érkezik egyszer csak egy fiatalember, akivel a lánnyal (talán) megszeretik egymást. Innen kezdődik, és itt romlik el Kim Ki-Duk filmje.
Az alapvetően eldönthetetlen drámai szeretet kapcsolat (apa-lánya, nagyapa-unoka, férfi-szerelme) megoldhatatlanságának félelme és féltése átvált az öreg részéről valami kisstílű kapkodásba. Ami addig szépség volt, az szappanopera lesz: az öreg perverz küzd a csajért. Hazudik, csal. Elpattan a dráma.
Ahogy a Bin Jip-nél nem éreztem az Európának szándékoltságot (annak ellenére, hogy egyértelműen volt), itt már-már zavaró volt, hogy igazságai helyenként egzotikummá silányultak. Az érzelmi felindultságaikor, konfliktushelyzeteiben állandóan íj-hangszeréhez siető öreg képe bármely Elvis filmben megállta volna a helyét, a különbség csak a hangszer mítikumot sejtető ismeretlensége. Ez az egész film alap szimbólumát – az íj: egyszerre fegyver és zeneszerszám, és gyógyszer, és még sok más is – vitte félre.
Kim Ki-Duk – szemben a Bin Jip-pel – most nem tudta megidézni az isteneket. Természetesen, még így is sokkal inkább Az íj, mint sok más.
Lemming (2005) 2006.04.28.
francia filmdráma ( feliratos )
A metafizikai rothadtság, vagy szebben mondva az elistentelenedett világban való lét kényszerének tragédiátlanságát csak nagyon kis mértékben oltotta át a film egy halvány társadalomkritikába. Szerencsére. Azt írta róla a kisokos, hogy egzisztencialista dráma.
Súlyos kérdéseket feszeget e munka: az autentikus létezést, a létből való kilépés lehetőségét, a lét rothasztásának felelősségét, és az autentikus létezésért hozott emberáldozat dilemmáját.
Egy kedvesen idilli, fiatal pár körül leépül a világ. Először a morális fogódzóik kerülnek idézőjelbe, majd végül a valóság hétköznapi kritériumai is eloldódnak. Vajon visszatalálnak? Vajon van-e hová visszatalálni?
Érzésem szerint, a film bátran tette fel-e kérdéseket, ám annál bátortalanabbul válaszolgatott rájuk. Mindenképpen meg kell nézni. Már csak a kérdések miatt is. És a rendkívüli színészi munka miján.