A csaló Isten- (csaló démon) érv úgy kérdőjelezi meg minden tudásunkat, hogy felveti a kérdést, mi van, ha a nagyhatalmú Isten (vagy egy nagyhatalmú démon) - mivel képességei per definicionem lehetővé teszik - meg akar tudatosan téveszteni minket, és minden bizonyosságunk, érzetünk és képzetünk az ő műve.

Egy kicsit lefordítva az írásbeliségre, mi a biztosíték arra, hogy egyszercsak nem hallunk a mennyből hatalmas nevetést, hogy mekkora poén volt tőle megírni azt a sok zöldséget, Bibliát, Koránt és mindenféle más szent könyvet. Ez logikailag, de még ráció szempontjából is lehetséges, hiszen ha ez így történhetne, a világ akkor is ugyanígy nézne ki, az emberek éppen ugyanilyenek volnának, vagyis lehetséges, hogy az a helyzet, hogy egy poén áldozatai vagyunk. Vagy épp csak behuzalozott agyak egy táptartályban (AGYAR-érv, Mátrix). Tehát, a kérdés: akkor most mi van?