Tegnap éjjel a fingot "purcintásnak" neveztem, mire Cseppke nagyot nevetve azt mondta, hogy "mi ezt purcsintásnak hívjuk". Ekkor megvilágosodtam. Láttam magam előtt azt az időkön átívelő, ősi társaságot, akik magukat egymásközt csak egyszerűen "purcsintóknak" nevezik, hivatalos bejegyzésekben "Purcsintó Liga" a nevük. Láttam magam előtt Cseppként, amit teliholdnál összegyűlnek a Vérmezőn, és fennhangon elismétlik - "purcsintás" - 64-szer, átszellemülten, megingathatatlan hittel. Évszázadokon kersztül ádáz harcban állnak ők a "purcintók megátalkodott seregeivel". Amelynek, ugye, magam is tagja vagyok.

Kapcsolatubnk Cseppkével ettől a pillanattól shakespearei: "Óh, Purcintó, miért nem vagy te Purcsintó?"

Mindezek ellenére "arany, kedves, drága nőnek" szólítottam, amikor azt kértem tőle, hogy keresse meg a telefonomat.