A magyar föld és a külföldi tőke
A külföldi befektetők a föld esetén ugyanabban a helyzetben vannak, mint bármely más vállalkozás esetén, csupán sokkal érzékenyebbek vagyunk a földünkre, mint például az üzleteinkre vagy ingatlanainkra.
Nemzetközi tőke nélkül a magyar gazdaság még ennyire sem működne, egyszerűen azért, mert a hazai tőke nem elég erős ahhoz, hogy vállalkozásokat megfelelően ellásson, márpedig forgatott pénzek nélkül nincsen GDP. Nem tudom, hová lesz a magyar emberek pénze, mert életszínvonalakat látva (autók, szép házak, nyaralók, stb.) nyilvánvalóan vannak magyar kézben is jelentős vagyonok. Mi inkább bankba tesszük vagy elköltjük a pénzünket, semmint vállalkozásokba fektetnénk, vagy vállalkozásainkba kellő szakértelemmel forgatnánk vissza. Ha nem lennének külföldi befektetőink, a magyar vállalkozások nemzetközi piaci ereje ennek töredéke sem lenne. Nem tehetünk ez ügyben többet, mint amit Kossuth is tett annak idején, csak magyar termékeket vásárolunk, azonban ezt még az igazi szélső jobboldaliak sem veszik komolyan, amikor Big Mc-jeiket eszegetve tervezik a szebb jövőt.
A földre különösen érzékenyek vagyunk Trianon óta, nem szeretjük, ha elvesznek tőlünk földterületeket. Sajnos, a nemzeti demagógia itt a legéletképesebb, elhalványítja azt a tényt, hogy a meg nem művelt földeknél sokkal jobb a nemzetgazdaságnak, ha egy földet akár külföldi tulajdonban, de megművelnek, dolgoznak rajta emberek, akiket kifizetnek. Ha a termény külföldre megy, akkor is, ha a haszon külföldre megy, akkor is. Nagyon sok panaszt hallottam parasztemberektől, erre is kéne pénz, az a szabályozás is betarthatatlan, de senki nem mondta még nekem, hogy kéne még egy kis föld. A parasztemberek a maguk földjeit sem tudják jól ellátni, nem elveszik tőlük a földeket a külföldiek, hanem vesznek földeket, amit képesek megművelni. Éppen ugyanúgy gazdálkodnak, mint a magyarok, termelnek, tenyésztenek, levágnak, eladnak, csak nekik van pénzük ezekhez a vállalkozásokhoz. Nem az a cél, hogy ezek a tőkeerős mezőgazdasági vállalkozások kiszorítsák a magyar parasztot a piacokról, hanem az, hogy egyáltalán legyen piacképes magyar mezőgazdaság. Magunk ellen dolgozunk, ha nem vesszük észre időben, hogy a föld is egy üzlet, és ugyanazok a közgazdaságtani törvényszerűségek igazak rájuk is, mint minden más vállalkozásra. Ahogy azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a parasztcsaládok számára messze nem csak vállalkozás, hanem – patetikusan szólva – ez az életük is. Nézzünk végig az Őrségen, és tanuljunk az osztrákoktól! Mi lenne, ha azt gondolnánk, hogy a szeretve gyűlölt sógorok most töltik be történelmi hivatásukat, amikor megmutatják, hogyan lehet vállalkozássá alakítani életünket, és amíg ez nem megy, segítenek egyensúlyban tartani mezőgazdálkodásunkat? Szép történet lenne.
A kormány ez ügyben az állami földtulajdon növelését választotta, vagyis több olyan földtulajdon lesz, ahol tulajdonjoga alapján az állam dönthet, kinek adja kedvező haszonbérletbe, és kinek nem. Ezzel – nemzeti beállítottsága alapján – nem igen lehet más terve, mint kedvezményeket biztosítani a magyar befektetőknek a külföldiekkel szemben. Ez már csak az Európai uniós szabályozók (esélyegyenlőség) megsértése miatt is aggályos, de legfőbb problémája, hogy ezzel éppen a magyar mezőgazdaság lehetséges motorjait zárhatja ki a nemzetgazdaságból.
A föld más, mint egy vállalkozás, de ha nem tanuljuk meg akként kezelni, akkor a végén nem csupán vállalkozásunk nem lesz, de a földön kívül semmi másunk sem. Ott ülünk majd a portánk romjain, a messzibe bámulunk, ahogy birtokunk határán megy le a nap, miközben földünk roskadozik a csalántól és a réti büdöskétől.
Nemzetközi tőke nélkül a magyar gazdaság még ennyire sem működne, egyszerűen azért, mert a hazai tőke nem elég erős ahhoz, hogy vállalkozásokat megfelelően ellásson, márpedig forgatott pénzek nélkül nincsen GDP. Nem tudom, hová lesz a magyar emberek pénze, mert életszínvonalakat látva (autók, szép házak, nyaralók, stb.) nyilvánvalóan vannak magyar kézben is jelentős vagyonok. Mi inkább bankba tesszük vagy elköltjük a pénzünket, semmint vállalkozásokba fektetnénk, vagy vállalkozásainkba kellő szakértelemmel forgatnánk vissza. Ha nem lennének külföldi befektetőink, a magyar vállalkozások nemzetközi piaci ereje ennek töredéke sem lenne. Nem tehetünk ez ügyben többet, mint amit Kossuth is tett annak idején, csak magyar termékeket vásárolunk, azonban ezt még az igazi szélső jobboldaliak sem veszik komolyan, amikor Big Mc-jeiket eszegetve tervezik a szebb jövőt.
A földre különösen érzékenyek vagyunk Trianon óta, nem szeretjük, ha elvesznek tőlünk földterületeket. Sajnos, a nemzeti demagógia itt a legéletképesebb, elhalványítja azt a tényt, hogy a meg nem művelt földeknél sokkal jobb a nemzetgazdaságnak, ha egy földet akár külföldi tulajdonban, de megművelnek, dolgoznak rajta emberek, akiket kifizetnek. Ha a termény külföldre megy, akkor is, ha a haszon külföldre megy, akkor is. Nagyon sok panaszt hallottam parasztemberektől, erre is kéne pénz, az a szabályozás is betarthatatlan, de senki nem mondta még nekem, hogy kéne még egy kis föld. A parasztemberek a maguk földjeit sem tudják jól ellátni, nem elveszik tőlük a földeket a külföldiek, hanem vesznek földeket, amit képesek megművelni. Éppen ugyanúgy gazdálkodnak, mint a magyarok, termelnek, tenyésztenek, levágnak, eladnak, csak nekik van pénzük ezekhez a vállalkozásokhoz. Nem az a cél, hogy ezek a tőkeerős mezőgazdasági vállalkozások kiszorítsák a magyar parasztot a piacokról, hanem az, hogy egyáltalán legyen piacképes magyar mezőgazdaság. Magunk ellen dolgozunk, ha nem vesszük észre időben, hogy a föld is egy üzlet, és ugyanazok a közgazdaságtani törvényszerűségek igazak rájuk is, mint minden más vállalkozásra. Ahogy azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a parasztcsaládok számára messze nem csak vállalkozás, hanem – patetikusan szólva – ez az életük is. Nézzünk végig az Őrségen, és tanuljunk az osztrákoktól! Mi lenne, ha azt gondolnánk, hogy a szeretve gyűlölt sógorok most töltik be történelmi hivatásukat, amikor megmutatják, hogyan lehet vállalkozássá alakítani életünket, és amíg ez nem megy, segítenek egyensúlyban tartani mezőgazdálkodásunkat? Szép történet lenne.A kormány ez ügyben az állami földtulajdon növelését választotta, vagyis több olyan földtulajdon lesz, ahol tulajdonjoga alapján az állam dönthet, kinek adja kedvező haszonbérletbe, és kinek nem. Ezzel – nemzeti beállítottsága alapján – nem igen lehet más terve, mint kedvezményeket biztosítani a magyar befektetőknek a külföldiekkel szemben. Ez már csak az Európai uniós szabályozók (esélyegyenlőség) megsértése miatt is aggályos, de legfőbb problémája, hogy ezzel éppen a magyar mezőgazdaság lehetséges motorjait zárhatja ki a nemzetgazdaságból.
A föld más, mint egy vállalkozás, de ha nem tanuljuk meg akként kezelni, akkor a végén nem csupán vállalkozásunk nem lesz, de a földön kívül semmi másunk sem. Ott ülünk majd a portánk romjain, a messzibe bámulunk, ahogy birtokunk határán megy le a nap, miközben földünk roskadozik a csalántól és a réti büdöskétől.
