Az adók arra valók, hogy a megfelelő hatóságok, törvényben vállalt kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni, az államapparátus képes legyen működni, az ország legnagyobb feladatait az állam képes legyen ellátni. Az állam az adókon keresztül dönthet a nemzetgazdálkodás alapvető irányiról, kiket támogat, kiktől veszi el a pénzt, mihez ad pénzt, és mihez nem. Mindig az az érzésünk, hogy az adók a szegényeket sújtják, sosem a tehetőseket. És bizony ebben igazunk is van, viszont ez ellen tenni minimum nagyon nehéz.

Egy állam nem tehet mást, mint onnan vesz el pénzt, ahonnan tud. A tehetős emberek érdekérvényesítése, lobby ereje kiváló, ami elemi szerzésvágyukkal együtt minden olyan próbálkozást már csírájában elmetsz, amely érdekeikkel ellenkezik. Ez lett a sorsa a vagyonadónak, az ingatlanadónak, és minden extrát megadóztató javaslatnak. (Ebben a tekintetben példaértékű, és ritka kivétel a Fidesz kormány bankadója.) Ha nem tudjuk beszedni onnan, ahol sok van, akkor arra kényszerülünk, hogy onnan vegyünk el, ahol kevés van, de be tudjuk hajtani. És ez a hely - minden környező országban - a létminimum környékén, és azon alig túl élők, a közalkalmazottak, a bérből és fizetésből élők, és ki ne felejtsük a nyugdíjasokat. Ez is a demokrácia: erősebb érdekérvényesítéssel bármiféle ideális társadalmi igazságosságot hatásosan lehet figyelmen kívül hagyni. Sötét folyosók sem kellenek hozzá, egy kévézőben leül egymással beszélgetni egy budai aranyifjú, és egy képviselő, és mire felállnak, már asztal alatt a vagyonadó törvénytervezete. Persze, nem durván és őszintén, hogy azt mondjuk, nem veszünk el a gazdagoktól, hanem sunyin, azt állítva, hogy alapvető célkitűzéseivel egyetértünk, de részleteiben még dolgozni kéne rajta egy-két évet.

Így éldegélünk itt ma, Magyarországon (is).