Drog és közösség
Korábbi írásomban az európai zsidó-keresztény kultúra alapkábítószereként az alkoholt neveztem meg, és arra is utalásokat tettem, hogy ez nem a legjobb választás volt részünkről. Most némiképpen rehabilitálni szeretném az alkoholt, amikor a drogok és a közösségek összefüggését vizsgálom meg.
Vannak olyan kábítószerek, amelyek közösséget igényelnek, és ezáltal létre is hoznak ilyeneket, míg mások az egyéni, a személyes élményét helyezik előtérbe. Egyéniek a heroin, az LSD, és talán a reggeli kávé. Közösségiek a marihuána, extasy, speed, a tea és az alkohol. A dohány, az adott helyzettől függően mindkettőbe beleilleszkedhet.
Amikor még csak jövögetett, de már kezdett jelen lenni Magyarországon a marihuána, a vidéki kistelepülések rendőrőrseit is figyelmezették a veszélyre, az egyik rendőri jelentésben ez áll: „Még hogy itt drogok?! Olyan szegények itt a fiatalok, hogy egy cigit öten szívnak.” A marihuána ebben hasonló az alkoholhoz. Ahogy ez a helyzetélc bemutatja a fűszívás közösségi jellegét, úgy mutatja ezt az alkoholnál a mondás, miszerint „Az ökör iszik magában.”.
Nem tudom, hogy egy autonóm személyiségekből álló világ jobb, vagy egy olyan, ahol csak közösségek léteznek, mindenestre alapvető (büdös, hányós, beszarós) alpárisága mellett kedvemre való látni, hogy legalábbis egy kis kósza késztetést ad zsidó-keresztény drogkultúránk (alkoholizmusunk) a magának sosem elég embernek, hogy társasodjon, és egy leheletnyi hitet, hogy talán még sincsen egyedül.
Vannak olyan kábítószerek, amelyek közösséget igényelnek, és ezáltal létre is hoznak ilyeneket, míg mások az egyéni, a személyes élményét helyezik előtérbe. Egyéniek a heroin, az LSD, és talán a reggeli kávé. Közösségiek a marihuána, extasy, speed, a tea és az alkohol. A dohány, az adott helyzettől függően mindkettőbe beleilleszkedhet. Amikor még csak jövögetett, de már kezdett jelen lenni Magyarországon a marihuána, a vidéki kistelepülések rendőrőrseit is figyelmezették a veszélyre, az egyik rendőri jelentésben ez áll: „Még hogy itt drogok?! Olyan szegények itt a fiatalok, hogy egy cigit öten szívnak.” A marihuána ebben hasonló az alkoholhoz. Ahogy ez a helyzetélc bemutatja a fűszívás közösségi jellegét, úgy mutatja ezt az alkoholnál a mondás, miszerint „Az ökör iszik magában.”.
Nem tudom, hogy egy autonóm személyiségekből álló világ jobb, vagy egy olyan, ahol csak közösségek léteznek, mindenestre alapvető (büdös, hányós, beszarós) alpárisága mellett kedvemre való látni, hogy legalábbis egy kis kósza késztetést ad zsidó-keresztény drogkultúránk (alkoholizmusunk) a magának sosem elég embernek, hogy társasodjon, és egy leheletnyi hitet, hogy talán még sincsen egyedül.
