A jó zsaru-rossz zsaru egy bevett kriminalisztikai eljárásmód, amellyel alapesetben valamelyik közigazgatási hatóság érvényesítheti akaratát egy adott vizsgálat során. Az egyik kihallgató ebben az esetben jóindulattal közeledik, míg a másik támadó kérlelhetetlenséggel, mely színjáték annak reményében zajlik, hogy a vizsgált személy vagy az egyik, vagy a másik közeledésmódnak megnyílik, titkait elárulja, bűnét - ha van - bevallja.

A fegyveres szolgálatot teljesítők korengedményes nyugdíjának esetleges visszavonása körüli előadásba eddig csak a rossz zsaru jelentkezett be, Pintér Sándor személyében a maga jól ismert magabiztosságával, ám ma személyesen a miniszterelnök úr is bekapcsolódott az egyeztetési procedúrába. Az Orbán Viktorral való beszélgetés után Pintér Sándor elmondta, hogy máris közeledtek egymáshoz az egyeztetések, amennyiben az erőszakszervezetek vezetői kezdik tudomásul venni a kormányzati akaratot. Vagyis,annyit közeledtek egymáshoz, amennyit a szakszervezeti vezetők engedtek, ami nem lehet túl sok, ha egyikük szerint, egyik alapkövetelésük, amitől nem állnak el, a nyugdíjkorhatár megmaradása, míg a kormányzat részéről az hangzott el, hogy ebben semmiféleképpen nem engednek.

A jó zsaru-rossz zsaru nem csupán azért szerencsétlen hasonló sorsú emberek érdekszövetségeinek kormánnyal szembeni vitája esetén, mert színjáték, hanem főként azért, mert ezt az eljárást bűnnel gyanúsítható emberekre dolgozták ki: ez a játék egy feltételezett etikai vétséget egy bizonyos etikai vétséggel kezel.

A kérdés az, vétkezett-e itt egyáltalán valaki, és hogy ki az. Orbán Viktor, aki gyanúsan hajazni kezd a jó zsaru lexikoni alapesetéhez, mindenesetre talán első alkalommal lépett színre kínos belügyi kommunikációban. Most még az is kiderülhet, hogy van-e rajta valamiféle öltözet, vagy esetleg pőre még.