A k2 Színház új bemutatójában, amit Kovács D. Dániel állított színpadra, egy klasszikust tesznek fel tűpontosan, Piti Emőke drámai alakításával.

A klasszikus szöveg nem jellemzi a k2 Színházat, hiszen általában maguk által írt szövegeket állítanak színpadra, ám a virulencia annál inkább. Ebben a hónapban például tizennégyet játszanak, és ebben benne vannak azok a vidéki előadások is, amikben k2-sök szerepelnek. Vidéken például azt szokták eljátszani, hogy elsőre lemegy a két vezető, Benkó Bence és Fábián Péter rendezni, majd néhány színész is érkezik a további produkcióba. Ezt az utat járták be Miskolcon, indították el Pécsett (Mecseki tigris, vagy amit akartok), de nemsokára Kecskeméten mutatják be helyi színészekkel (jó színészekkel!) az Állami áruház című operettet Fábián Péter és Benkó Bence rendezésében.

Piti Emőke az előadásban (fotók: Huisz István)

Ami a klasszikusokat illeti, legtovább talán Shelley: A Cenci-ház kapcsán mentek, amit Alföldi Róbert állított színpadra (és ahol Piti Emőkének a mostanihoz hasonló drámai alakítást nyújt a romantikus rémdrámában), ott három dramaturg is dolgozott a szövegen: Mikó Csaba, Fábián Péter és Benkó Bence. Heinrich von Kleist drámáját pedig Horváth Jenny, Hegymegi Máté és Jankó Mátyás szövögette színpadra. Kleist nagy tragédia romboló volt, sorra szedte versbe és hozta le a földre az antik történeteket.

Pentheszeleia és Akhilleusz szerelme a nagy trójai háború kellős közepén játszódik, az egymásnak feszülő görög és trójai hadak között hirtelen megjelennek az amazonok, és mindkét hadnak nekirontanak. Az amazonok királynője első látásra beleszeret a görög sereg élén álló Akhilleuszba. Autonómia és szenvedély ront egymásra egy olyan világban, ahol az istenek és félistenek még leértek az emberekig. Egyáltalán érdekelték őket az emberek. Kleist korában már nem sokan érezték magukon az istenek tekintetét, de létüket is egyre kevésbé, az autonómia, a női autonómia kérdése azonban hangsúlyossá vált. Mit lehet még mindezen fokozni, hogy a saját bőrünkön érezzük a sok ezer éves történet jelenvalóságát? Hol vannak már az istenek és hol a valódi szenvedélyek?

Boros Anna, Piti Emőke és Domokos Zsolt

Kovács D. Dániel nem okoz most sem csalódást: egy terepasztalra teszi ki a történetet elénk, ahol a mesélő játszik a bábokkal. Ebben az istenektől magára hagyott világban a nő ráront a férfira, és űzi-hajtja egyikük haláláig. Piti Emőke többször is megmutatta, hogy igazi drámai alkat, az Antigonéban ennek az alkatnak a már-már pszichotikus állapotát is láthattuk. Nő és férfi földi küzdelmében egyedül Piti Emőke veszi komolyan a feladatát: csak annak adni oda magát, akit legyőzött. Domokos Zsolt Akhilleusza már ravasz forma, de ő is szerelmes: egészen groteszk látvány a két vékony test egymásnak feszülése. Boros Anna amazonja is komolyan veszi önmagát, ebben a darabban a nők inkább önazonosak, mint a férfiak.

Horváth Szabolcs több szerepben, köztük nőként is meggyőző, ahogy Borsányi Dániel amazonként és Odisszeuszként szintén tűpontos. Az egész előadás legfontosabb értéke éppen ez a pontosság, amiben a színészek egymással játszanak. Nincsen benne elakadás, lendületvesztés, hamis hang. A női princípium végül tiszta marad, de megtébolyodik és elpusztul, a szerelem nem teljesedik be, a világ leáll. A k2 Színház ezt a szerelmi szenvedélyt hatalomként és őrületként félreértő világot állította színpadra. Nő nincs és a férfiak is elég nyeszlettek.