Az első két nap után bizakodással várhattuk a folytatást a tatabányai fesztiválon, ahol az utolsó nap végére minden kérdésre meglett a válasz.

Versenyen kívül nézhettük meg a Mentőcsónak Egység és a STEREO Akt közös előadását Cím nélkül címmel, amely során egy-egy hajléktalan helyzetébe bújva csapatonként és helyzetenként döntve élhetünk végig négy hónapot az utcán. Fontos kérdést feszeget a játék, nyilvánvalóan érzékenyítő és felvilágosító célzattal.

A Mentőcsónak mélyszegénységgel hasonló módon játszó Szocipopoly-jával szemben itt gyakran mondott ellent egymásnak az előre megkonstruált jelenetek és a döntéseink: például hiába mentünk hajléktalan szállóra, a szituációban a hajléktalanunk mégis az utcán alva kerül nehéz helyzetbe. Emellett a tudományos feldolgozás is sokkal kevésbé sikerült meggyőzőre: a játékmestertől most is kapunk információt és adatokat, de ezt a Szocipoly-nál érezhetően komolyabb kutatómunka előzte meg, és a játékba is szervesebben illeszkedett. Az viszont hozzáad az előadáshoz, hogy egy érintett, Balog Gyula is részt vesz benne játszóként.

Balog Gyula (balra) Fotók: Jászai Mari Színház

A kaposvári egyetem hallgatóinak Részegek előadása utólag is az egyetlen olyan produkciónak bizonyult, amelynek nem volt helye a fesztiválon, ahová nagyjából 70 előadás közül válogattak a szervezők. Az önmagában még izgalmas is lehetne, hogy egyikük, Bergendi Barnabás állította színpadra Viripajev darabját, aki érezhetően próbált fogást találni a darabon, nem részegeskedték szét ezt az abszurdot, azonban hol sikerültebb, hol kevésbé sikerült jeleneteken kívül nem kaptunk többet.

Messze vezet a kaposvári egyetem színészképzésének kérdése, kezdve azzal, hogy ennyi színészre, akik a Színműn és Kaposváron végeznek, nincsen szükség Magyarországon, folytatva azzal, hogy Kaposváron már másodévtől „kicsapják” egy-egy színházhoz a növendékeket, akik így nem sok alapképzést kapnak, arról nem is beszélve, hogy aki színész akar lenni, az a Színműre szeretne bekerülni, és csak bé verzióként kerül be Kaposvárra. Nem véletlen, hogy az onnan kikerülők, amióta Vidnyánszky Attila átvette az irányítást, legfeljebb statisztaszerepekben játszik. A Kaposváron tanuló színésznövendékek nagy része így elveszít 5 évet az életéből. Ebben az osztályban sem volt egyetlen sem, akire felkaphattuk volna a fejünket.

Részegek

A Szkéné Színház Woyzeck-je több ponton is meglepett, alapvetően azzal, hogy amíg a bemutatón csak egy tökéletes gondolati konstrukciót kaptam, mostanra élni kezdett Hegymegi Máté rendezése. A premierbérletesek számára nem jó hír, de egyetlen előadás sem olyan jó a premieren, mint az ötödik-tizedik alkalommal. Ez van. Míg Ozsvár Róbert színészi feladatsorként állította színpadra a darabot, amiket tökéletesen meg is oldott, Hegymegi Máté gondolt valamit róla, és ez a gondolathalmaz mostanra előadássá állt össze.

Egy világvégi, lelakott paradicsomi vidéken járunk, ahol forgószínpadként vonszolják relikviáikat a megmaradtak, vagyis mi. Woyzeck fiatalember, akit Major Erik színműs hallgató kelt életre, hátán egy hatalmas kő, amit mindenhová magán vonszol az amúgy is szakadatlanul zakatoló fiatal.  Izzad, fújtat, a kő miatt érthető az állandó zaklatottsága. Visszatérve a kaposváriak, egyébként teljesen rendben lévő, de gondolattalan előadására, Major Erikből színész lesz, míg a Kaposváron húszas osztálylétszámok fölé duzzasztott osztályok évről évre húszasával lökik a világra az előbb-utóbb elkeseredő, és nem is tehetségtelen fiatalokat. Csak ők nem kaptak megfelelő képzést, szemben a pestiekkel, vagy éppen a Kolozsváron, Marosvásárhelyen, vagy bárhol végzettekkel, ahol magyar nyelvű színészképzés folyik.

Woyzeck

Mindenki pontos és erőteljes. Grandiózus látomás az egész történelmünkről. Hegymegi Máté, ha így folytatja, a legnagyobb rendezőink egyike lehet. Jogosan kapta meg a szakmai zsűritől (tagjai: Molnár Piroska színművész, Gyarmati Kata dramaturg és Török Ákos újságíró, a Deszkavízió szerkesztője) a legjobb stúdióelőadásnak járó díjat, ami ebben az esetben nem jár pénzzel, viszont egy a szakma által elismert díj.

Az egérlyukból, amit Martinkovics Máté, Zsámbéki Gábor tanítványa adott elő, a közönségzsűrit meggyőzte, és nem érdemtelenül. A fiatal színész minden segédlet nélkül játszotta tele a teret ebben a klasszikus kiszerelésű drámában. Martinkovics Máté jó színész.

Temesvárról érkezett az Apró kozmikus félreértés című előadás, négy karakán erdélyi lány nekibuzdulása. Lőrincz Rita, Csábi Anna, aki egyben rendezője is az előadásnak, Tankó Erika, akit a Maladype Társulatból ismerhetünk és Borbély. B. Emília négy, egyaránt megejtő női sorsot mutatnak meg egy fehér lufikkal és egy fürdőkáddal teli térben. Tüneményes és tehetséges az előadás. Joggal kapta meg a fesztivál egyetlen pénzjutalommal járó különdíját, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia ajánlott fel és a szakmai zsűri döntött a sorsáról.

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Drognapló című előadása viszont már több sebből is vérzett. Az egyik, hogy a szöveg nem hagyott teret az általunk is megszerethető ember számára, hanem robog a drogos tombolások között, nem tudni, merre és miért. Nem hogy nem szeretem meg ezt a drámaalakot, de kifejezetten ellenszenves. A másik probléma, hogy a fiatal színész, Fodor Alain Leonard csak állapotokat mutat, de nem érződik mögöttük semmi. Virtuóznak tűnik, de üres.

A szakmai zsűri végül Markó-Valentyik Annának adta a legjobb monodráma díját.  A tatabányai MOST FESZT-et érdemes mindenkinek beírnia a naptárjába: aki a Budapesten kívüli intimebb színházi nyelvekre kíváncsi, itt öt nap alatt egy kosárra valót kap a javából.

Török Ákos

Kapcsolódó írások

MOST Fesztivál 1 - 2. nap – Dramaturggal és anélkül