Nagy összevetésekbe nem bocsátkoznék Gothár Péter és Horváth Csaba olvasata között, de egyet kiemelnék, mert ez a lényeget érinti: Horváth Csaba vissza tudja adni Tar sötétszürke, lassú terhekkel megrakott világát, Gothár pedig elkönnyíti.

Tar Sándor legnagyobb színházi értője nálunk, és akkor nyilvánvalóan a világon is: Horváth Csaba. A te országod rendezése díjat is kapott a POSZT-on, de ennél sokkal jobb volt A mi utcánk, amit a növendékeivel állított színpadra a Színműn, és szintén jobb a Szürke galamb, amit a Stúdió K-ban állított színpadra talán másfél éve. Nagy összevetésekbe nem bocsátkoznék Gothár Péter és Horváth Csaba olvasata között, de egyet kiemelnék, mert ez a lényeget érinti: Horváth Csaba vissza tudja adni Tar sötétszürke, lassú terhekkel megrakott világát, Gothár pedig elkönnyíti.

Fekete Ernő (fotók: Toldy Gábor)

Gothár díszleteit tanítani kellene, és vélhetően tanítják is: most is kiválóan teremti meg a színpad elemeltségét, és teszi be fölénk a mesélő résztvevőt, akit Bezerédi Zoltán hoz a tőle megszokott zsenialitással és pontossággal. A Katona József Színészek mítoszi jelzője az lehetne, hogy a mindig kiválóan játszó. A legrosszabb rendezést és leglehetetlenebb darabot is élvezhetővé teszik. Most nem ez volt a feladatuk, hanem egy nagyon jó regényből készült kitűnő színpadi átirat (dramaturg: Morcsányi Géza) alakjait kellett élővé tenniük, és szintén nem meglepő módon briliáns alakítások születtek.

A teljesség igénye nélkül, Mészáros Béla és Vízi Dávid elképesztő rendőrpárosa, a blazírt Pelsőczy Réka rendőrnője, Fekete Ernő életuntan melankolikus, széplelkű felügyelője, Újlaki Dénes szemétdombi kiskakasa, vagy Mészáros Blanka delejes erejű nője, és persze Kocsis Gergely, aki az egyik legnagyobb karakterszínész ma hazánkban, most sem tagadja meg önmagát. 

Mészáros Béla

Jó pedagógiai ötlet, és rendezőként is jól talált helyet az előadásban a színműs növendékeknek, akik meg is mutatják, hogy jó színészekben néhány esztendőre nem lesz hiány.

Már Tihanyi Ildikó jelmezeiben van valami túlzottan nett, túlzott tisztaság, és ez a fajta frissen mosottság a játékokra is jellemző. Mindettől az egész előadásnak van egyfajta elemeltsége. Nem elég büdös, nem elég nyomasztó, és túl távoli. Ebben a biztonságos távolságban azonban leperegnek egy bűnöktől és vágyaktól szagló világnak a mozgóképei. Megborzongatnak, és ez egy nagyon jóleső borzongás. Amikor egy barlang mélyéről nézzük a vihart.

Török Ákos