Fazekas Tünde most is abban a házban lakik, ahol anyámék, és ahol én is felnőttem. Angyalföldön, egy lakótelepen. Ahol volt galeri, akik néhány évvel idősebbek voltak nálunk, és ha úgy adódott, kaptunk tőlük egy-két pofont is, de mihozzánk senki idegen nem mert odajönni. Aztán lassan mi lettünk azok, akik felpofoztuk és védtük a kisebbeket. Amikor az első csókomat adtam-kaptam, még javában engem pofoztak.

Szendiszűcs István grafikái

Tünde önazonos maradt magával: egy szétszolizott bombanő, aki 50 évesen is bárkit magába bolondít. Az első csóknál még csak a telei fiatalokat bolondította nagyjából 13 évesen, éppen mint én, csak én senkit nem bolondítottam és csábítottam, de Tündétől azonnal ecsábultam. Amikor a csók esett a pincelejáró fordulójában, én már láttam a melleit és a pináját is. A melleit heti rendszerességgel mutogatta a pince egyik félreeső zugában, így lettünk melltársak egy gengszter-rendőrrel és egy félroma sráccal, a legrendesebb emberrel, akivel valaha találkoztam, aki később 25 évet ült gyilkosságért. Nagysoós már azzal is büszkélkedhetett, hogy egyszer nyalogathatta Tünde lábujjait, amit undorodó kéjsóvár frusztráltsággal nevettünk keresztbe. A pináját pedig a Duna-parton mutatta meg Kismarisnak, aki Nagymaris öccse, és életem legnagyobb sportteljesítményének mindmáig azt tartom, amikor Nagymaris és Kismaris ellen fociztunk. Nagynaris akkor már a Fradi ifiben focizott, és az öccse is jól játszott. Jambli öcsém soha nem focizott komolyabban, Én pedig, noha a Vasasban heti nyolc edzésünk volt, mégis csak kapus voltam. Egyetlen góllal kaptunk ki úgy, hogy hihetetlen szerencséjük volt végig.

Kismarison kívül ott volt Nagysoós, Kovács Pisti, aki egy évvel volt idősebb nálunk, de nem osztott-nem szorzott, és egy még nála idősebb fiú, akinek nem emlékszem a nevére, csak az apjára, akihez egyszer felmentünk az öcsémmel ultizni, és ő húslevesbe aprított kenyeret evett, aminél akkor gusztustalanabbat el sem tudtunk képzelni. Pedig mennyire igaza volt annak a köpcös kis embernek. Miután a Duna-parton életemben első alkalommal láttam puncit, mindenki álló fasszal futkározott a bokrok között, kivéve engem, aki inkább ijedt voltam, mint izgatott. Éppen úgy, ahogy annál a csóknál a föld szintje alatt.