Interjú a k2 fiatal rendezőjével az Apostol című előadás kapcsán,amiből kiderül, hogy Petőfi él. 

A k2 Színház szokatlan produkciót teremtett színpad helyett tanterembe: Petőfi Sándor elbeszélő költeményét, Az apostolt alkalmazták kortárs darabra Király Dániel, Piti Emőke és Pálóczi Bence szereplésével. Tőlük azonban nem ez az első különleges vállalkozás, a Rinocéroszok és az Antigoné is a hagyományos színházi tér helyett közvetlenebbül, 21. századi módszerekkel, zenével, közösségi részvétellel szólítja meg a nézőket. Benkó Bence rendező mesélt arról, miért ezt a művet választották, mit nyújt a ma emberének és hogyan tették frissé az esetleg porosnak vélhető, több mint 170 éves darabot. 

Pálóczi Bence, Király Dániel és Piti Emőke az előadás imázsfotóján (fotók: Toldy Miklós)

Több ifjúsági előadást készítettetek már, beleértve a MU Színházban is látható Szophoklész-klasszikust, az Antigonét. Miért pont Petőfi Sándor Apostolja jutott eszetekbe? 

Ez többtényezős dolog. Mivel Az apostol tantermi előadás, igyekeztünk olyan művet elővenni, amelyet iskolában tanulnak a fiatalok. Ez behatárolta a választási lehetőségeinket, de épp ezért izgalmas és rettentő is. Másrészt Az apostol már többször és régebben is felmerült a k2 csapatában. Amikor az idei évadot terveztük, azt gondoltuk, most kezdünk vele valamit. Nagyon izgalmas dolgokat vet fel a mű — élővé szerettem volna tenni. 

Mit mond ez a darab egy középiskolásnak és mit egy felnőttnek?  

Nagyon fontos, hogy ha jól csináljuk, akkor felmerül a fiatalokban, Petőfi tud annál izgalmasabb lenni, mint hogy magyarórán elolvassuk terjengős, neadj’ isten  unalmas írásait szabadság és szerelem témákban — darabunkkal a mához szeretnénk kapcsolni a művet. Rájöhetnek arra, hogy “Sándor működik”. Előadásaink végén beszélgetünk a nézőkkel. Eddig hasonló kérdések merültek fel a gyerekek és a felnőttek részéről is, legfőképp az, hogy mi a személyes viszonyuk a szabadság fogalmához. Ez így önmagában közhelyesnek hangozhat, de mégis, maga az eredeti mű és az előadás is provokáció. Célunk, hogy a nézők elkezdjenek gondolkodni azon, mit jelent a szabadság, meddig tart, mit lehet vagy egyáltalán akarunk-e érte tenni. 

Petőfi él még? 

Szerintem igen. Az a fajta indulat vagy igazságérzet nagyon sok emberben benne van most is, amit Petőfi kifejezett. Társadalmi elégedetlenség, szegénység, korrupció, politikai rendszerek mindig is voltak és lesznek századoktól függetlenül. Emiatt általános érvényű a mű. Az viszont nem mindegy, az emberek hogyan érvényesítik akaratukat. Rendben van, hogy szót ejtünk a szabadságról, de meddig vagyunk képesek elmenni érte? Királygyilkosság szerepel a műben és kérdés, hogy eljut-e az ember a merénylet elkövetésééig. Sok Petőfi él, akik döngetik a mellüket, hangoztatják véleményüket, de megkérdőjelezhető módszerek is léteznek fejükben. Érdemes lenne velük elbeszélgetni arról, hogy milyen cselekvések párosulnak bizonyos eszmei őrületekhez. 

Pálóczi Bence és Király Dániel 

Milyen irányvonal mentén tervezted az előadást? 

Semmiképp sem szerettem volna egy új drámát létrehozni, inkább az eredeti művet akartam közösségi élménnyé és térré alakítani. A nézők körbe ülik a színészeket, maguk is “loopba kerülnek”, bevonódhatnak az előadásba különböző zenéken és atmoszférákon keresztül. Az volt a kattanásom, ami Petőfinek:  lelkesedése, üzenete manapság csomószor tetten érhető a slam poetry és a nálunk kevésbé ismert spoken word műfajában, amely során zenére verseket alkotnak, nem csak rigmusokat. Ki akartam próbálni, vajon Sándorunk lehetne-e ma egy spoken word csávó. Amikor elcsípjük, nagyon működik. 

MU színházas előadásaitokat külső helyszínen, tanteremben játsszátok, de nem kizárólag gyerekeknek.  Miben módosul így az élmény? 

Felnőttektől nem ugyanazt kérdezzük, mint kamaszoktól. Eddig elmondtuk, az iskolákban milyen módszereket alkalmazunk és inkább visszajelzéseket szerettünk volna kapni. Sokat segített, hogy fiatalok is ültek a nézőtéren és így több olyan dolog kiderült, amiről mi előtte nem gondoltuk volna, hogy annyira hangsúlyos része lenne a produkciónak. Ezzel szemben az iskolákban foglalkozást vezetünk: reflektálunk velük arra, hogy a tinik mint nép hogyan viszonyulnának a főszereplő karakterhez, másrészt Petőfiékhez hasonlóan megalkotunk velük 12 pontot, hogy szerintük miben kéne változtatni a mai Magyarországon. Mint kiderült, felnőttek számára is lenne igény erre a foglalkozásra, ezért legközelebbi, november 22-i előadásunkon tervezzük velük is végigvenni ezeket a feladatokat.

(Forrás: MU Színház)