Sokat kell olvasni! E nélkül nem megy. Kérdés, mit és mennyire sokat.

Miért az olvasás került az első helyre?

Azt gondolnánk elsőre, hogy jó író az lehet, aki elsősorban sokat ír. Ez nem igaz. Egy olyan ember, aki semmit nem olvasott életében (leszámítva a netezést), hiába ír is folyamatosan (pl. blogot, naplót, verseket), soha nem fog tudni úgy írni, hogy ez bármilyen jobb lapban megjelenhessen.

Az lehet, hogy remek költő lesz belőle, aki önmagából és kommunikációiból egy sosem volt költői nyelvet hoz létre. De kulturális újságíró biztosan nem. Ahhoz közérthetően, vagyis a megcélzott kulturális réteg számára érdekesen és/vagy gazdagon kell írni. Ide nem elég csak a beszélt nyelv akár tökéletes ismerete sem. A stílusnál is fontosabb, hogy árnyaltan gondolkodó, és a gondolatait élvezetes stílusban tudja kifejteni. Ezt csak az internetet olvasva és a közösségi oldalakon írva-olvasva nem lehet elsajátítani.

Ezzel szemben egy olyan ember, aki egész életében egyetlen betűt nem írt le azon kívül, amit az iskolákban kellett, ám rengeteg szépirodalmat és minden mást is olvas, abból lehet jó kulturális újságíró (innen: Q). Igaz, ha valaki csak a középiskola elvégzése után kezd el írni, nem is beszélve arról, ha az egyetem után, 23 évesen vág bele, hosszú és nehéz út lesz számára a Q-i.

A legtöbben olvasnak és írnak is, ebből az olvasás a fontosabb. Sokkal fontosabb.

Mennyit olvasunk

A fiatalabb nemzedékekről, vagyis azokról, akiknek íródik ez a „tankönyv”, azt szokás mondani, sokkal kevesebbet olvas a szüleinél, nagyszüleinél. Ha pusztán az elolvasott betűk számát értjük ez alatt, akkor ez biztosan nem igaz. A harminc éven aluliak ugyanis szinte folyamatosan fenn vannak a neten, és rengeteget olvasnak, írnak. A minőség más kérdés.

Szendiszűcs István digitális grafikája

Aki csak valós és virtuális haverjaival kommunikál, semmi mást nem olvas, abból nem lesz Q. Vannak, akik bár könyvet sem nyomtatott, sem e-book formájában nem olvasnak, ám rendszeresen a neten szőrözve sok cikkel, írással, gondolattal találkoznak. Ha ezen írásoknak egy jelentős része nem szépirodalom, belőlük sem lesz Q. A zsenik persze mindig kivételek. Legfeljebb egy jó blogger vagy influencer.

Mit és mennyit kellene olvasnunk

Szépirodalmat és nagyon sokat. Folyamatosan kell olvasni minden mással együtt. A színházi és táncszínházi szerzőknek körülbelül 90%-a irodalomszakot végzett valamelyik jó egyetemen. A többiek egy része más nyelven hallgatott irodalmat, és pár kivétellel mindenkinek van bölcsész diplomája. Ebből a kilencven százalék az érdekes, akik irodalmat tanultak. Hogy valaki egy országos kulturális laphoz szerzőként írjon, ahhoz annyit kell olvasni, amennyit egy magyarirodalomszak elvégzéséhez olvasni kell. Persze, ha a 90%-ban akar valaki lenni. Aki hazárdőr, az kevesebb szépirodalommal számolhat. Nem sokkal, de valamennyivel bizonyosan.

Ismerek valakit, aki rengeteget olvasott gyerek- és kamaszkorában, majd fiatal felnőttként is, az ELTÉ-n elvégzett két bölcsészszak és egy kiegészítő tanárszak elvégzése után, körülbelül 12 évnyi szerzői és szerkesztői tapasztalat után, olvasószerkesztő vagy korrektor nélkül komoly bajban lenne, illetve van is, amikor éppen nincsen mellette egy. Az olvasószerkesztőknek és korrektoroknak mondani sem kell, 100 %-uk magyar irodalmat végzett. Ami azt is jelenti, hogy irodalom szak nélkül szerző még lehetsz, korrektor soha. Amit a zsenikről imént írtam, ide is vonatkozik.

Aki nem tudja bevállalni, hogy hosszú éveken keresztül rengeteget olvasson, nagyrészt szépirodalmat, vagy ezt eddig elmulasztotta, amíg nem pótolja, feleslegesen olvassa a következő fejezeteket. Azok nem fognak rajta segíteni. Kivéve persze a zseniket, de azoknak semmi szükségük tankönyvre.

A többieknek: folyt. köv.