Jézus a keresztény kultúra, így az euro-amerikainak is egyetlen mitikus súlyú figurája. Minden férfi Jézusként – ártatlan szenvedőként és áldozathozóként – éli az életét. Férfi figura, hiába próbálta nőiessé tenni őt a korai keresztény gondolkodás. Férfi, ahogy Istene is az. Miként a zsidó gondolkodásban. Ez azért érdekes, és borzasztó, mert így ezekben a kultúrkörökben a nőnek egyáltalán nincsen sorvezetője, nincsen olyan bejárt út, amin keresztül megérheti magát és helyét a világban. Mária nyilvánvalóan nem ilyen a maga nehezen civilizálható terhességével (ami mögött egyszerűen a héber kifejezés rossz fordítása áll, az eredeti azt jelenti, hogy olyan nő, akinek még nem volt menstruációja. És így érhető, hogy miért volt ez isteni jelnek érthető, hiszen nagyon kicsi az esélye, hogy éppen az első petesejtjét találja el a férfi magja.), a női lét teljes kirekesztésével az anyaság javára. Én mindenestre világgá kergetnék egy olyan nőt, mint Mária volt.

Müller Péter tegnap arról beszélt, hogy a nőt nem becsülik ezeken a helyeken, így nálunk sem. Müller Péter nagyjából semmit sem tud a nőről, és honnan is tudhatna, ha első szellemi beavatója édesanyja volt. Mária anya, és nem nő. Aszexuális, frigid. Máriát csak becsülni lehet, azonban a nő elsősorban nem becsülésre vágyik, hanem szeretkezésre. Ha hetente egyszer-kétszer szeretkezel a feleségeddel, ami egymás szeretése melletti szexet jelent ez esetben, akkor a házasságod örökké tarthat, ha úgy akarjátok. Ilyen egyszerű. És nőséget ne anyánktól tanuljunk, mert megjárhatjuk!