Magyar gyermeket nevelni
Senkit nem lehet nevelni, legfeljebb könnyebbé vagy nehezebbé lehet tenni életpályáját. Ezért ne nagyon erőlködjenek a szülök. Ahogy a Bettelheim házaspár mondta, elég elég jó szülőnek lenni. Magyar gyermeknek már óvodás kor vége felé lehet magyar népmeséket, és más népek meséit mesélni. Műmesét ne nagyon adjunk nekik! Olyan mesét, amit el lehet olvasni, soha ne nézzen meg tévében előbb, mint hallotta volna mesélni valamelyik szülejétől lehetőleg fejből. Csak azt magyarázzuk el, amire rákérdez!
Televízió nélkül a gyerek a közoktatásban a közösség perifériájára szorul. Kevés gyerek bírja ezt el, csak a legerősebbek. Nem érdemes nagyon kockáztatni. A kereskedelmi televíziók közül csak a tematikusokat nézheti, és azt is csak akkor, ha az adott műsorral, filmmel szemben olyan kérdést tud előre megfogalmazni, ami értékessé teszi a film megnézését. Aztán együtt meg lehet beszélni az adott válasz milyenségét.
Óvodás korban kezdve, iskolás korban mindenki megtanulhatna lovagolni. Legalább két művészeti ágat elsajátítana, amelyben nincsen benne a néptáncból kiinduló kortárs tánc, amely magyar ember alap mozgása kellene, legyen.
Minden magyar gyermek tanuljon legalább egy európai nyelvet és a latint. 1 éves kora előtt nyelve tanulni heti két-három óraszámban kidobott pénz, amit az angol tanárok tudnak a legjobban. Aki óvodásokat kötött óraszámban idegen nyelvre oktat, az csaló. Az óvodavezetők, akik ezt megrendelik, legalábbis dilettánsok.
Nincs nagy titok. Meg kell szerettetni a magyar nyelvet, az olvasást, a jó filmeket, a jó színházat, és kész. Legalább annyira, hogy amit gondol, azt egészen pontosan ki tudja fejezni.
