2010. már 23.

Reklám

írta: Sólyom Bátor
Reklám

 Re clamo azt jelenti, visszakiabálni. Az angol advertisement advert-je figyelembe venni, figyelmet felhívni. Hogy a magyar szó itt akaratán kívül őszinte, az a legszebb ebben az egészben. Reklám legközelebbi rokon kifejezése a reklamálni, ami a visszakiabálás után már érthető, és a reklámokról is sokat elárul: minden reklám hazug, és minden egyes reklámot vissza kellene kiabálni oda, ahonnan jött. A legjobbakat is. Reklám, marketing, lobbi: legális bűntényeink fedőnevei. A világ legcinikusabb seggnyalói a marketinges nők. A bél fordul ki tőlük: de örülök, hogy látlak, mondja, és már sasol, talál-e nálad prominensebb segget. Egy pláza vezető marketingese mondta, hogy ugyan, minek ide kultúrát hozni, amikor a plázába járók zöme nullszaldós elmebelileg. (Ennyire nem volt szellemes, a nullszaldós kifejezés helyett a nagyon butát használta, talán.)


A legjobbak egyébként még az 1%-ért hajtó reklámok. Mivel a problémák valódiak, az emberek legemberibb részét célozzák, eleve igazságelőnnyel indulnak a sok „Mert megérdemled.”, „ A szeretet íze”, a „Legjobbnak a legjobbat”. –tal (ilyen még nincs, de akár lehetne is, olyan szar) szemben, amelyek a lehető leggusztustalanabb elhallgatásokkal, piackutatásokkal, szociálpszichológiai tanulmányok felélésével hazudnak, és megint csak hazudnak. Vegyed meg! Ennél többet kevés reklám tud mondani. Az 1%-os reklámok betegsége a demagóg jelleg (kiskutya egy dobozban az autópályán, a szív szakad bele), és természetesen, az alapítványi szféránk pénzmosásra kiválóan alkalmas törvényi szerkezete. A legtöbb pénzt alapítványokból lehet lenyúlni, ez tény. Egy-két számla, kicsit vagy sokkal többről, mint amit kifizettél, és ennyi. Pár évvel ezelőtt kiderült, hogy az állam nem akart visszafizetni valami visszafizetendőt a Gyermekrák Alapítványnak, mire az perre menet. No, erre már csak kinyögte az APEH is, hogy több éves működés, az 1%-ok évek óta történő kikuncsorgása után hogyan lehetséges, hogy az Alapítvány mindez idáig csak néhány százezer forintot adott alapítványi alapállásában vállalt adományként, miközben csak a visszakövetelt (gondolom, Áfa) összeg is milliós nagyságrendű. Aztán kuss lett.
Gondolom, az alapítvány befogta a száját és az állam is szemet hunyt. Még mindig létezik ez az alapítvány, és senki nem kérdezett rá, hogy mire szedte évekig a zsét. Az, hogy most is van, nem meglepő, hiszen az a cég is prosperál Németországban, aki a gázkamrákat kivitelezte és tervezte. Számolgattak a kapacitással, egyszerre csak 100 embert tud megölni.
- Ez nem jó, Jürgen bácsi, valamit találjon már ki. 100 embert inkább érdemes lelőni. Mi a szarért az a sok kanyar ebben, meg külső díszítés? Inkább azzal törődjön, hogy legalább 200 embert lehessen racionalizálni egy eresztéssel. És a szellőztetéssel is baj van. Ki fog oda bemenni egy óra múlva, ha még mindig lehet érezni azt a rohadt gázszagot?
- A katonák majd megoldják – mondta a német nagypapa, és kicsit feljebb tolta a szemüvegét, mivel nem látott már jól, főleg, ha felbosszantották.
- Mit rajzolsz nagypapa – kérdezte kis unokája otthon.
- Gázkamrát, te ördögfióka – nevetett az öreg.

Nagyon sok jó dolog van a világon, a reklámok Magyarországon nem tartoznak ezek közé. Azt jelenti, hogy magyar ember nem jól hazudik, és ez öröm. Az OTP új kampánya iskolapéldája ennek. A one man show-k világát kebelezték be némiképpen, amikor is az Ez nem duma – szlogennel dumaszínházasok mondanak olyan adomákat, ami a biztonságról, vagy bármiről szól, amit bekap a tévénéző paraszt. Nagyon szeretem a Dumaszínházat. Akik a tévében szerepelnek, mind jók, egyesek kitűnőek. Ebben a reklámkampányban az összes poén gáz. Mind kínos és szellemtelen. A legjobbakat a legjobbak mondják, de a legjobbak is pocsékok. Nem tudnak igazán hazudni. A bank a legönzőbb, legutálnivalóbb dolgok egyike. Ha bankok nem lennének, sok gond sem lenne. Mindenki annyit enne, amennyit meg tud szerezni, akkora autót tesz a hájas segge alá, amennyit ki tud fizetni. A bank mindig jól jár!! Mindig. Te, pedig zömmel szopsz, és éppen a reklámok miatt szopsz. Aláírod, mert sem kedved, sem agyad elolvasni a sok aprólékos szart a szerződésben. Aztán egyszer csak csökkentik a betéti kamatot, miközben a hitelkamat nem igen csökken, viszont azonnal nő, ahogy a banknak úgy tetszik.

Gyerekemnek akartam egy számlát nyitni, ha nagy lesz, legyen sok pénze. Akció az egyik nagy banknál, anyám rácsap, én nem szeretem az akciókat. Szinte sosem veszek akciós árut, inkább megvesszem máshol, és ott, ahol akció van, be sem megyek. Anyám beledob 100 000-t, így engedek. Három hónapos futamidő, és majd akkor is lesz akció. Tényleg van, csak kiderül, hogy ezt nem fogják nekem kamatos kamattal számolni, mivel csak akkor lehet ismét a magasabb kamatot kapni, ha legalább plusz 100 000 forintot beteszek. Direkt rákérdeztem, és a nő vagy hülye volt, vagy ködösített, de anyám előtt nem akartam a megkötésnél zsibbasztani. Aztán kétszer – véletlenül – hiába mentem be a lejárat után két héttel és kötöttem egy új károm hónaposat, véletlenül mégiscsak alapkamattal ment a betétem, nem tudom, miért, és ezzel utólag már senki sem foglalkozik. Szopatnak a bankok, a legönzőbb szegmensei a világnak. Persze, ha tudod, mit akarsz, mi mennyit ér meg, akkor lehet velük jókat üzletelni, de ezekben az üzletekben nekik bajuk nem lehet. Az állam ott toporog a lakások előtt, amit 20 roma birtokba vett, és semmit sem tehet, miközben a bank úgy basz ki, mint a szart. Ez nem normális dolog, szerintem.
Szólj hozzá

média politika reklám kultúra tisztesség