Reklám
Re clamo azt jelenti, visszakiabálni. Az angol advertisement advert-je figyelembe venni, figyelmet felhívni. Hogy a magyar szó itt akaratán kívül őszinte, az a legszebb ebben az egészben. Reklám legközelebbi rokon kifejezése a reklamálni, ami a visszakiabálás után már érthető, és a reklámokról is sokat elárul: minden reklám hazug, és minden egyes reklámot vissza kellene kiabálni oda, ahonnan jött. A legjobbakat is. Reklám, marketing, lobbi: legális bűntényeink fedőnevei. A világ legcinikusabb seggnyalói a marketinges nők. A bél fordul ki tőlük: de örülök, hogy látlak, mondja, és már sasol, talál-e nálad prominensebb segget. Egy pláza vezető marketingese mondta, hogy ugyan, minek ide kultúrát hozni, amikor a plázába járók zöme nullszaldós elmebelileg. (Ennyire nem volt szellemes, a nullszaldós kifejezés helyett a nagyon butát használta, talán.)

A legjobbak egyébként még az 1%-ért hajtó reklámok. Mivel a problémák valódiak, az emberek legemberibb részét célozzák, eleve igazságelőnnyel indulnak a sok „Mert megérdemled.”, „ A szeretet íze”, a „Legjobbnak a legjobbat”. –tal (ilyen még nincs, de akár lehetne is, olyan szar) szemben, amelyek a lehető leggusztustalanabb elhallgatásokkal, piackutatásokkal, szociálpszichológiai tanulmányok felélésével hazudnak, és megint csak hazudnak. Vegyed meg! Ennél többet kevés reklám tud mondani. Az 1%-os reklámok betegsége a demagóg jelleg (kiskutya egy dobozban az autópályán, a szív szakad bele), és természetesen, az alapítványi szféránk pénzmosásra kiválóan alkalmas törvényi szerkezete. A legtöbb pénzt alapítványokból lehet lenyúlni, ez tény. Egy-két számla, kicsit vagy sokkal többről, mint amit kifizettél, és ennyi. Pár évvel ezelőtt kiderült, hogy az állam nem akart visszafizetni valami visszafizetendőt a Gyermekrák Alapítványnak, mire az perre menet. No, erre már csak kinyögte az APEH is, hogy több éves működés, az 1%-ok évek óta történő kikuncsorgása után hogyan lehetséges, hogy az Alapítvány mindez idáig csak néhány százezer forintot adott alapítványi alapállásában vállalt adományként, miközben csak a visszakövetelt (gondolom, Áfa) összeg is milliós nagyságrendű. Aztán kuss lett.
- Ez nem jó, Jürgen bácsi, valamit találjon már ki. 100 embert inkább érdemes lelőni. Mi a szarért az a sok kanyar ebben, meg külső díszítés? Inkább azzal törődjön, hogy legalább 200 embert lehessen racionalizálni egy eresztéssel. És a szellőztetéssel is baj van. Ki fog oda bemenni egy óra múlva, ha még mindig lehet érezni azt a rohadt gázszagot?
- A katonák majd megoldják – mondta a német nagypapa, és kicsit feljebb tolta a szemüvegét, mivel nem látott már jól, főleg, ha felbosszantották.
- Mit rajzolsz nagypapa – kérdezte kis unokája otthon.
- Gázkamrát, te ördögfióka – nevetett az öreg.
Nagyon sok jó dolog van a világon, a reklámok Magyarországon nem tartoznak ezek közé. Azt jelenti, hogy magyar ember nem jól hazudik, és ez öröm. Az OTP új kampánya iskolapéldája ennek. A one man show-k világát kebelezték be némiképpen, amikor is az Ez nem duma – szlogennel dumaszínházasok mondanak olyan adomákat, ami a biztonságról, vagy bármiről szól, amit bekap a tévénéző paraszt. Nagyon szeretem a Dumaszínházat. Akik a tévében szerepelnek, mind jók, egyesek kitűnőek. Ebben a reklámkampányban az összes poén gáz. Mind kínos és szellemtelen. A legjobbakat a legjobbak mondják, de a legjobbak is pocsékok. Nem tudnak igazán hazudni. A bank a legönzőbb, legutálnivalóbb dolgok egyike. Ha bankok nem lennének, sok gond sem lenne. Mindenki annyit enne, amennyit meg tud szerezni, akkora autót tesz a hájas segge alá, amennyit ki tud fizetni. A bank mindig jól jár!! Mindig. Te, pedig zömmel szopsz, és éppen a reklámok miatt szopsz. Aláírod, mert sem kedved, sem agyad elolvasni a sok aprólékos szart a szerződésben. Aztán egyszer csak csökkentik a betéti kamatot, miközben a hitelkamat nem igen csökken, viszont azonnal nő, ahogy a banknak úgy tetszik.