Rádiócsaták
Nem is olyan régen eljött a pillanat, amikor lejárt néhány rádióadó moratóriuma. Nem sok, megnyugtató döntés született mostanság médiaügyben. A Danubius és a Sláger Rádió megszűnt, és ez most kifejezetten jó döntés. Ami után még mindig maradtak több évtizedes szégyenfoltok. És persze a dolog igazi mércéje a helyükre lépő két új adó a NEO FM és a Class FM, akiknek már első hónapnyi megmutatkozása után világos, hogy semmivel sem jobbak elődjeiknél, és már névválasztásuk is hazug: a NEO-ban semmi újszerűség, és a Class-ban nemhogy klasszikus zene nincsen, de még pop mércével mérve sem igen hallottam olyan zenét náluk, amit ne kapcsoltam volna tovább azonnal. És még az FM kitétel is meglovaglása annak a legalább középszerű munkának, amit a Sztár FM végzett az utóbbi években.
A Sláger Rádió ugyanaz volt, mint a Sztár FM, de valahányszor a kettő között kellett választanom, szinte minden alkalommal az utóbbinál kötöttem ki. Több, valódi értéket képviselő dallal, szemben a Sláger Rádió viharvert, külföldi giccseivel tagadhatatlanul inkább van helye ebben a nem túl erős mezőnyben. A legrosszabbak azonban a mindig mosolygós hangú műsorvezetők a Slágeren (de még a Jazzy-n is akad párja), akik egyetlen hangcsillentésükkel képesek felborítani a normális módon fáradt elmét. Hol vannak a barnán búgó, erotikus női hangok, és mi végre lepik el a rádiókat ezek a szőke csillámporok?
Ami viszont tagadhatatlanul egyedi volt, és ez mindenképpen érték, ha még annyira is színvonaltalan lett, mint lett az évek során, a Boros-Bochkor reggelije. A Danubius végképp ugyanaz, mint a Juventus. Például, hirtelen nem is vagyok bizonyos abban, hogy melyik is szűnt meg.
A Marad-Megy promóciós játékból egyelőre annyi tudható, hogy marad a hazai rádiózás egyik legkarakteresebb, profi, érzékenységre és tisztességtelen gagyira (Beugrató show a tévében) egyként képes, hiteles fazonja, Jáksó László. A másik Sebestyén Balázs, aki a honi média első igazi, és azóta is permanens szégyenfoltja. Aki képességei és érzékenysége alapján akár rendes ember is lehetne, ezzel szemben emberek tönkremenetelét, utolsó esélyük eljátszását moderálja a minél színpadiasabb, tragikusabb végkifejlet felé, és elmondások alapján per se sem jó ember. ( A jelenkori mélypont, persze, Joshi Barat.) És ami ezt az egészet igazi, magyar majomparádévá teszi, az, hogy a Danubius teljes csapata folytatja a munkát Neo FM néven, és ezek után nem véletlen, hogy Jáksó László akkora vehemenciával utasította el a két új adó pártállására tett utalást, mondván, hogy előre ne skatulyázzuk be azokat az embereket, akik most majd a régi kettőből az új kettőbe kerültek. Miközben ő pontosan tudta, hogy mindenkit átvesz a Neo, és nehezen elképzelhető számomra, hogy az új vezetés pártállása bármely rádióst zavarna abban, hogy sok pénzért csinálja azt, amit szeret csinálni, ahogy azt is tudta már, hogy hasonló lendülettel és színvonalon folytatják, mint tették Danubiusként, amire már egyszer, ugye, nemet mondott a kultúrvezetés. Ehhez jött egy vállalás a részükről, hogy több magyar dalt játszanak le. Amit eddig hallottam, abban nagyon ritkán volt magyar, ha volt, az még bosszantóbb volt a bugyuta dalszövegek miatt. Ami mindent visz a Class Fm-nél, az a karácsonyi hangulatkeltésre szánt „csibész dzsentri csirkefogó kíván neked boldog karácsonyt”, miközben egy kifejezetten nívós saxofonszóló színezi ezt az eszkatológikus szongot. (A Sztár FM „B. Tóth László és családja booooldooog karáááácsoónyt kíván!” legalább egy kínosan színvonaltalan gesztus, ahol képességek híján jött létre valami, de a Class Fm keríthetett volna olyan előadót, akinek el hisszük még a karácsonyt. Van ilyen egyébként. Én hirtelen egyet tudok.)
Ami új nekem, tegnap óta a Diórádió. Másfél napig hallgattam, és azt mondom, a két új adót már holnap el lehetne felejteni, a Sztár Fm-mel egyetemben, mivel ez a csapat éppen azt csinálja, amit ezek nem. Nem kevés magyar dal (És nem csak a sok ezerszer hallott nyálak, hanem Quimby, Kispál), kevés zsibbasztó kedélyeskedés betelefonálókkal, egyszerűség és zene.
Ami új nekem, tegnap óta a Diórádió. Másfél napig hallgattam, és azt mondom, a két új adót már holnap el lehetne felejteni, a Sztár Fm-mel egyetemben, mivel ez a csapat éppen azt csinálja, amit ezek nem. Nem kevés magyar dal (És nem csak a sok ezerszer hallott nyálak, hanem Quimby, Kispál), kevés zsibbasztó kedélyeskedés betelefonálókkal, egyszerűség és zene.
Amely egy valóságos űr betöltésére tett kísérletnek látszik, és mindenképpen üdvözlendő, az a klasszikus zenét sugárzó Classic Rádió csendes, médiaviharoktól és érdeklődéstől mentes létrejötte. (Persze, véletlenül sem magyar a neve.) Ezzel szemben 20 évnyi szabadság, és 8 évnyi jobboldali kormányzás alatt még egy olyan adó sem tudott létrejönni, amely magyar popzenét adna, nemhogy olyan, ahol magyar népzene és világzene lenne csupán. És ami megint csak elgondolkodtató, a két új adó, amelynek egyike jobboldali kezek közül, másika balos berkek mélyéről jutott szóhoz, szerintem, még egymástól se nagyon különböznek. Hol van itt a hazai zene iránti lojalitás, és igény autentikus magyar zenék sugárzására? A televízióban – még a királyiban is – megjelentek annak idején a jobboldal szellemi nehéztüzérsége (akik elsősorban a PR nagyágyúi voltak), és olyan éjszakai beszélgetések, ahol félóránként röppent el egy-egy bitóra invitáló kitétel romák, zsidók és baloldali pártvezetők irányába. Ezek szerint az adott megjelenésért való küzdelem éppen annyira volt fontos, amekkora politikai, marketing ereje volt. A rádióé kicsi, mivel nem lehet eleget beszélni benne. Ezek szerint, a rádió még sokáig szabad maradhat arra nézve, hogy csakis az alkotó csapat személyes kompetenciája fogja eldönteni, hogy milyen minőségű egy műsor, és nem a benne kódolt politikai üzenet.
A kérdés az, hogy ilyen Danubius – Neo barbatrükkökkel el lehet-e érni, hogy olyan műsorok szülessenek, amelyek egy értékes és izgalmas, sajátos nézőpontot képviselnek. Tényleg, nem lehet találni adónként egyetlen jó fazont, egyedi figurát, és a nyugati sémákat kell hallgatnunk egész nap szinte mindenünnen?
A krízishelyzet megszűnt, nincsen Danubius, nincsen Sláger Rádió. Még vagy ötöt nyugodtan meglehetne szüntetni, és találni helyettük öt olyan csapatot, akiknek van mondandójuk a csacsogáson túl is, mert ennek a két régi-új gárdának nincsen
