Ezt a gondolatomat még márciusban írtam le:
"Anyám tanította, hogy mi az anya, apa, mitől jobb az előbbi, mint az utóbbi, vagyis hazudott nekem. Apám azt mondta, amikor öcsém barátnőjével drágámnak szólították egymást, nem lesz hosszú életű ez a kapcsolat. Persze, mi hosszú? Ez nem volt az. Apám sem az embereknek nem hitt, se senkinek, de még ő is hitt a nyelvnek, és ebben igaza volt. Az egyetemen Tatár Györgytől tanultam írni, élményszerűen gondolkodni, meglepni magamat is, mint ahogy elhallgatott igazságai arra ösztökéltek, hogy mindent elmondjak, amit tudok, és ami utána maradt, az lesz érdekes. Apám öccse tanított meg örülni annak, hogy gondolkodom, okoskodom, hogy a szellemi erő az igazi erő. Popper Pétertől tanultam meg minden mást, noha soha nem olvastam. Írtan neki levelet, találkozni fogunk, remélem. Nem tudom, mi lesz."