Minap meghaltak sokan egy repülőgépszerencsétlenségben, majd az egész lengyel kormány. Éppen akkor, amikor egykori lengyelek halálára indultak emlékezni. És ez így azért szép történet, a halálra emlékezni indultak, és tényleg emlékezetükbe idéződött a halál, méghozzá maradéktalanul.

Hogy gyásznappá tettük mi is, abban van egy kis hereszippangatás, az is igaz, de azért ebben a régióban mégiscsak a lengyelek (és a csehek) azok, akik a legközelebb állnak hozzánk kultúrában, szellemben. Vagy ironikusabb felütéssel, velül veszekszünk és gyűlölködünk a legkevsébé. Nem fog kifordulni a világtengely, ha nem tartanánk gyásznapot, de akkor se, ha igen. Hazug, de szép gesztus. A vezetőink hazudtak, mi széppé tehetjük, mert azért meghalt sok tucatnyi ember, ha még annyira politikusok voltak is.