2010. ápr 20.

Alkohol - kultúra

írta: Sólyom Bátor
Alkohol - kultúra

Nincsen olyan kultúra, amely a mámor valamely fajtáját ne tenné központtá. Minden kultúrát saját drogja minősíti.



Nem sok olyan kultúrát ismerünk, ahol a marihuána lenne a rendszerszervez
ő elv. Az egy Jamaicát. Mert ezek a kultúrák sosem törtek nagyobb hatalomra, mint ami gyermekeik felneveléséhez és a fű megszerzéséhez kell. Békés, szeretetre méltó emberek. Milyen furcsa, éppen a leglassítóbb cucc bajnokai a leges leggyorsabbak a világon? Vicces.
Az inkák egészen durva anyagokat, hallucinogéneket használtak, ami az egyik legkeményebb és leghatékonyabb világot hozta létre, ami egyben a legkevésbé volt élhető. Tagadhatatlan azonban a szellem monumentalitása, ami létrehozta maga döbbenetes épületeit és döbbenetes rítusait.

Az alkohol elbutít és rossz szájízt okoz. A mi kultúránk ilyen büdös szájú képződmény. A bort nagyon szeretem, és egészséges is, de ez a drogok alja. Ez alatt csak a heroin van, az azonban nem tud kultúrát létrehozni. Böfögünk, zabálunk, rohadvány büdöseket fingva izzadunk. Első pillanataiban hatalmas épületeket emel, majd bezárkózik, és újra kitör: gótika, román, barokk. Vagy fordítva, tök mindegy. Részegen duhajkodik, kötegszik, de nem igazi férfi. Mindenkit meg akar baszni, de nem áll fel neki, ha igen, akkor sem tud elélvezni.

Szerencsére (?) már széthullott keresztény kultúránk, és helyén alkultúrák maradtak, amiket megint csak drogjaik mutatnak be leginkább híven. A diszkók speed-es, alkoholos, extasy-s csapata, minden mocsok egyben kioltva, vagy épp összemosva mindent. Azt sem tudják, ki fia borjaik. Kultúrcsapatunk zöme zölddel él, és találja ki, mi az élet. Az igazi döntnökeink, igazi nagyágyúink – legyen bár író, laptulajdonos, tévétulajdonos, filozófus vagy csak nagy ember – anyaga a kokain. A kokain nem igen hat, nem üt szét, nem zsonghat el, nem emel a magasba. Nem is érzi, akinek nincsen mit gondolnia. A kokain szellemesebbé tesz. Ahol valódi szellemre van szükség, ott jól jön. És ott van is általában. És van a derékhad, anyáink, apáink és kerekszemű fiataljaink zugivó, kávézó, cigiző csapata, akik azt hiszik, hogy ők Tiszták. Épp ők, a legjelentéktelenebb, legkedvesebb lényei hazánknak, akik ezer szagtól bűzösek, de a mámor közelébe sem jutnak el.
A latin Bacchus már a bor istene volt, de Dionüszosz bizonyosan nem. Ő kokain, lsd és fü sajátos keveréke, hol az egyiknek,hol a másiknak adva teret. Őrjöngő szolgálólányai minden férfit széttéptek, a földbe véreztették, itt tartották, és Dionüszosz ezt engedte. Csak a legjobbak juthatnak fel. Bacchus egy részeges, perverz alak, Dionüszosz nemes és jó illatú.
Szólj hozzá

közélet kultúra irodalom alkohol