Mese
A gyerekek nem szeretik, ha okítják őket. La Fontaine-t nem szeretik, Aiszóposzt sem sokkal jobban, de Benedek Eleket igen. Ahol az olló beleszeret a gyűszűbe, azt nem, ahol gyermekarcú tündérek segítenek a napnak és a szélnek, ott aztán kiakadnak, merthogy a tündérek hatalmas erejű, rettenetes lények, azt tudják, nem ágról ágra szálló pillangók. Ahol a főhőst meg akarják ölni, enni, baszni, azt szeretik. Abból van mit meríteni, amikor baj van, de a rendet rakó kiscicákból nem sok. Nem a rendre, hanem a káoszra kell felkészíteni a gyereket, amibe majd saját rendjét izzadja bele évek alatt. Rousseau megint. Egy gyermeknek egyetlen nevelője lehet, aki megmutatja neki, mi a világ. Felfedezteti a korlátokat, és újakat hozhat létre a tanonc, ha nincsen ellentmondásban a saját, vagy a természet természetével. Nem csinálnék iskolákat vidéken. Minden faluban van öt-hat jóeszű, nem műveletlen ember, akikhez kitenném a gyerekeket, hadd tanulja az életet, a betűket, és a fejkvótákat is e családoknak adnám. Minek zsibbadnak éveken keresztül az iskolapadban, ha ők földet akarnak művelni, gazdálkodni szeretnének?

Petra lányom ki volt akadva, amikor nagyanyja saját meséjében a sárkány varázsolta el a királyfit. Ahogy én is, amikor először olvastam neki Benedek Eleket öt évesen, és abban a kizsigerelésen át az anális szexig minden volt.