A tudomány nagyon hamar rájött, hogy előrejelzései csupán a viszonylag nagy testekre igazak. Ennek csúcspontja volt Newton, aki egy-két (pontosan három, ha jól emlékszem) matematizált törvényre építette a világmodelljét. A csillagoknál, bolygóknál működni látszott, a hétköznapi élet méreteiben apró mérési hibáknak látszottak az eltérések. A z egyre pontosodó mérőeszközök, s végül a számítógépes modellezés lehetőségével kiderült, hogy a sima biliárdgolyó már a második falat érésekor egészen máshol van, mint a számítások mutatták. De ekkor már Newton hármát Einstein egyre redukálta. Ami végtelenül szellemes és klasszikusan szép megoldás, viszont születése pillanatában halott volt, hiszen a kvantummechanika akkor már réges régen tudta, hogy atom alatti szinten csak valószínűségek vannak. A biológia már régebben jelezte, hogy a sperma célba jutásának és genetikai anyagának összefüggései teljesen véletlenszerűek.
Ennyit tud a tudomány, a név teljesen helytelen, hiszen nem tudomány ez, hanem sejtemény, valószínűsíthetőmény. Nem is vállal többet, csak ezt a tanáraink elfelejtik velünk közölni, ahogy erről talán már ejtettem szavakat.