Az ett végű szavakban van valami franciás nyávogás, kellemkedés, manír. Etikett, olyan, mintha etikáról lenne szó, pedig egyszerűen az egymás mellett élés, a magunk elrejtésének hétköznapi használati utasításai. Dohány helyett cigarette, pipa helyett pipetta. Etika, hogy ne ölj embert, etikett, hogy tartsd a szád elé a kezed, ha tüsszentesz.
Az etika sokkal több, mint a lelkiismeret, mert nem csak tilt, hanem megmondja szinte pontosan, mit tegyél. Szinte pontosan.

Evésnél meg lehet látni, milyen egy család, összeillenek-e. Ha a férj és a feleség egyszerre fejezi be az evést, akkor igen. Ha nem, akkor szinte mindegy, mikor áll fel az asztaltól a férfi. A nők gyorsabban és kevesebbet esznek, viszont ők szervírozzák az étkeket, ők adják a kezed alá az étkészletet, így elvileg nem lehetetlen egyszerre végezni. A gyerekek ehetnek, ahogy tudnak, úgy sem érhetik még, mit jelent főzni valakinek, és mit jelent elfogadni minden feltétel nélkül, amit elénk tesznek. Nő sose hagyja férjét egyedül befejezni az étkezést, mert akkor a férfi köszönetet sem tud mondani, és magányosnak érzi magát. Férfi, ha feláll az asztaltól, amikor még asszonya, szerelme, kedvese nem végzett, egyszerűen csúcsparaszt. Ami viszont szt-re végződik és jobban