A víz egy igen arrogáns anyag, testünk nagy százaléka, a víz tömeg, a hópelyhek egybegyúrva nép, olvadáskor a természet visszaveszi végtelen sokszínűségét, egyneművé oldja azt. A globális felmelegedés egy világállapot, nem az a lényeg, hogy a jég vízzé olvad, hanem az, hogy az egyéniségekből álló embertársadalom tömeggé pusztul. Mert egyébként nagy gondot nem okozhat beljebb költözni 1-2 kilométerrel ezen a technikai szinten.



Mérjük a század fokokat Celsiusban, Grádiusban egyaránt, és persze a ranglétrán is, miközben rohamosan változik embervoltunk színvonala. Nem hiszek a fejlődésben, se a hanyatlásban, de inkább a hanyatlásban. Kinevettük a kasztokban gondolkodó népeket, amikor még egyéniségeknek hihettük magunkat, most nekik legalább annyi egyéniségük van, ahány kaszt. Az emberek születésüktől nem egyenlők, ami azt is jelenti ez esetben, hogy előtte igen. A kasztrendszer annyiban hasonlít a mi feudalizmusunkra, hogy mindenki tudja a helyét, dolgát, hivatását. Van, mihez mérnie tetteit, gondolatait. A röghöz kötöttség megszűntetésével nem adtak nekik semmit, de elvették tőlük az otthonukat. A világ értelme nem a rend, nem cél a rend. A rend attól függetlenül van, hogy te mit teszel, legfeljebb te nem leszel rendben. Aki másokat akar rendbe tenni, az bizonyosan nincsen rendben. A vitában való meggyőző erő legfeljebb kisdedóvója a bölcsességnek. Az iskolaérettség minimuma a hallgatásra való képesség, a magunkban való teljes bizonytalanság. Rendes ember nem akar rendet tenni. A hóember lassan összemállik, alatta a szottyadt hóba’ szürkéllik a hógolyója.