Nem régen Müller Péter az M1-en egy beszélgetésben azt fejtegette, hogy minden ember életében legalább egyszer - de van, hogy többször is - él át nem hosszú ideig tartó megvilágosodásokat. És hogy ez nem nagyon könnyű, mert szinte elviselhetetlen élességgel ért meg akkor mindent az ember, és ilyenkor inkább kihátrál, kimenekül, kivettetik ebből az áldott állapotból. Azt is hozzá tette, hogy bizony, bizony, néha még a számára is terhesek ezek a snell-megvilágosodások. Gondolom, már érintettem Müller Pétert néhányszor, és teszem azt azért, mert egészen döbbenetes, hogy a szellemi elitünk nem röhögi ki nyilvánosan az utcán jártában ezt az ostoba embert. Arra gondolok, hogy aki az utcán meglátná, az nyelvet öltene rá, és megkérné, hogy ne nyilvánosság előtt legyen ostoba, érje be a privát lehetőségeivel. Ez a magyarázata az egyébként általam megvetett ironikus-cinikus hangvételnek.

Nem vagyok felkentje a megvilágosodás hirdetésének, se annak ismeretét nem birtoklom (ha birtokolnám, bizonyosan nem blogon osztanám az észt), de annyit tudok (olvasmányokból, beszélgetésekből, filmekből, ráérzésből), hogy a megvilágosodás fénnyel telítődés, fénnyé válás, a világ világosságának átlátása és egyben ennek a világosságnak szétsugárzása a sötétebb területek felé, lebbenés. Elképzelhetetlen számomra Buddha nagy potrohos teste anélkül, hogy a megvilágosodás pillanatában ne mosolygóként képzeljem el. A megvilágosodás nem teher. Amiről Müller Péter beszél, az a ráébredés, vagy inkább a rádöbbenés. Amikor eddig éltünk egy helyzetben, és most rájövünk, hogy ez nem az a helyzet volt, aminek hittük. Ez valóban minden esetben tragikus. Ha a helyzet valójában rossz, akkor azért, mert bajban vagyunk. Ha eddig rossznak gondoltuk, és most jöttünk rá, hogy végig jó volt, akkor azért mert nagyon kevés szomorúbb dolog van, mint rájönni, hogy feleslegesen utáltuk egymást, feleslegesen tettünk úgy, mint ha szerettük volna egymást, mert végig szerettük egymást. És ha ezt tudjuk, akkor rengeteg fájdalomtól kímélhettük volna meg magunkat. Ezt a megvilágosodással összekeverni, agyrém.
Megint csak out sider-ként, de azt gondolom, hogy ha jelent valamit a megvilágosodás szó, akkor az nem olyasmi, ami elmúlik két perc után. Ezen a héten még nem volt apró megvilágosodásom, remélem, a jövő héten akkor lesz egy közepes!

Müller Pétertől óvjon meg téged a jó ízlésed! J