2010. máj 04.

Gyermekültetőknek

írta: Sólyom Bátor
Gyermekültetőknek

 

A jó gyermekültetőnek sosem szabad elfelejtenie, hogy a rábízott csecsemő nem az ő gyermeke, noha a gyermek számára ő az adott helyzetekben pontosan az a biztonság, ami a vér szerinti szülője. Vagyis, ő szülője a gyermeknek, de neki az nem gyermeke. És eközben úgy is kell tennie, mintha a saját gyermekét gondozná. Ami – szemben a saját gyermekkel – keserves feladat. Keserves, ha nincsen még gyermeked, mert tudod, ha nem is tudod, hogy ha más gyermekéért mersz felelősséget vállalni, akkor mi a faszt keresel itt, és nem a saját gyermekedet gondozod? Keserves, ha van gyermeked, mert akkor miért nem mellette vagy, és a legkeservesebb akkor, ha már nagyobb gyermeked van, mert akkor belehalsz abba az igazságtalanságba, hogy miért vadidegenek gyermekének adod meg azt, amit nem adtál meg saját gyermekednek. És ezt sosem fogják neked megfizetni. 1000-1500 forintot kapsz egy órára. Ennyit az érdemel, aki a legeslegrosszabb gyermekültető, aki megteszi, amit kell, és amúgy olvasgat, telefonál, kötöget, de még a háziasszony vibrátorával is játszik (hogy nem látja a gyerek). És mielőtt még tücsköt-bogarat vetnének rá a szülők, akik megengedhetik maguknak, hogy más gondozza a gyermeküket, a gyermekültető ott lesz, amikor először nyel le valami kis szart a gyermekük, és mindent meg fog tenni, hogy megtegye helyettetek, amit ti nem tettetek meg. Ennyi a ti 1500 forintotok, nem több. Nem jó gyermekültetőnek lenni, ezért is vállalják olyanok, akik tényleg szeretik a gyermekeket. És ez elég.
Jó tanácsaim:

1. Az első két hétben figyeld a kisgyermeket (csecsemőt, babát)! Főleg a hangjait figyeld meg, mert egész nap nem nézheted szegényt, bizonyosan kiakadna tőle. Te sem szereted, ha valaki meredten bámul egész nap, ráadásul neked egyéb teendőid is vannak, mint szemmel szegezni a kisdedet. Találd meg, mi az a hang, amikor tényleg baj van! (Mondjuk pofára esett, vagy valami.) Ezt vésd a füledbe! Ez az a hang, amire azonnal reagálnod kell. Ez nálunk, a saját lányomnál a síri csend volt. Ugyanis, ha ő hanyattra esett (ágyról, álltában, felrúgtam), azonnal megmerevedett, lila lett az arca és enyhén remegni kezdett. (Aztán ezt kinőtte.) Ez a hang általában sírás, az úgynevezett „keserves sírás”. Nem szabad összekeverni ezt, az őt erőteltségben, hangerőben messze meghaladó úgynevezett „hisztérikus sírással” („De én akarom!” „De,de, de!”). Éppen ellentétes a helyes reakció: hisztériára távolodunk, keserűségre azonnal megjelenünk és segítünk.

2. Altatásnál vannak varázshangok. Például az egyetlen sírásfajta, ami nem idegesíti a szülőt, az elalvás előtti sírdogálás. Ez inkább amolyan kántálás, alvásba éneklés. Ha ezekre a hangokra egy finom szűrő érkezik (ugyanazt halljuk, csak egyenletesen tompábban), akkor késedelem nélkül induljunk az ágy felé, mert gondozottunk magára húzta a plédet, ami a felvehető oxigén mennyiségének várható csökkenését eredményezheti!

3. Tegnap etetésnél rám nézett a 10 hónapos kisfiú, akivel már második hónapja vagyok gyermekültetőként, nagyon hosszan, legalább 4-5 másodpercig, még az evést is abbahagyta, pedig azt sosem teszi, és nem is csináltam éppen semmi vicceset, nézett hosszan, majd sóhajtott egyet, és tovább evett. Megszeretett.

 

Szólj hozzá

közélet kultúra irodalom enciklopédia gyermekültetők