Tímeával - kisebb-nagyobb megszakításokkal - már harmadik éve járunk együtt aerobicra. Sem barátok, sem „ellenségek” nem vagyunk, talán így elfogulatlan tudok lenni vele. Tényeket sem sokat tudok róla, ami izgalmasabbá teheti a megfigyelést.
Tímea jó alakú (sem nem piszka, sem nem dundi), alacsony lány. 35 éves. Látszatra kicsit több, elsősorban pergamenesre szoláriumozott arcbőre miatt. Festett, fekete haja divatosan félhosszúra nyírt, ami nagyon jól áll neki. Sminkben érkezik, sminkben tornázik, sminkben távozik. Szemöldöke vékony, stilizált fekete vonal. Karakteres, édeskés parfüm illat lengi körül folyton, ami szintén harmonizál vele. Nem is tudom megmondani miért, de pontosan illik hozzá ez az erős illat. Szolárium, smink, erős illat, festett haj: maszk és rejtőzködés és jól ápoltság. Tímea maszkja kellemes maszk. Jó ránézni.

Öltözéke mindig tiszta, frissen mosott. Sem nem konszolidált, sem nem kirívó. Zömmel alsó-közép árkategóriás, néha turkáló-gyanús darabokból álló ruháit az aktuális trendeknek megfelelően, jó érzékkel választja meg, Sportöltözéke kevésbé praktikus, mint látványos. Csili-vili, közepesnél rosszabb minőségű dressz, aminek az áráért már egy jobb és kényelmesebb öltözet is kitelik. Azt hiszem, Timinek fontos a látszás. A koedukált utcán és a terembe zárva egyaránt. Második maszk.

Amikor nem igazán bírja, Timi azonnal leáll a gyakorlattal, nem erőlteti. Nem olyan macásan áll le, mint aki félti az outlook-ját, inkább úgy, mint aki nem itt akar teljesíteni. Nem látszik zavarni őt, hogy kevesebbet bír, mint mások. Nem versenyezni jár le. Azt mondja, csak a jó közérzet miatt. Ahogy néha lopva a tükörben méregeti magát, hát annyira jár le „csak a jó közérzet miatt”, mint a többiek. Vagy akár én. Az viszont igaznak látszik, hogy Timi kiegyensúlyozottabb, mint a többség. Mint, aki tisztában van magával, és csak nekünk füllent, magának nem.
Szinte mindig mosolyog. Mosolyában nem lehet érezni semmi erőltetettet. Így csak az igazán vidám, vagy igazán szomorú emberek tudnak mosolyogni. Tímea nevetését az teszi még felszabadítóbbá, hogy metszőfogai eléggé összevissza állnak. Ő is pontosan tudja ezt, ezen is gyakran élcelődik. Amikor valaki így ki tudja nevetni a hiányosságait, a környezete talán vele neveti ki sajátjait. Bárhogy is, Timi körül mindig vidámság van. Szeretik az emberek.

Zöldes-barna szeme van. Olyan, amivel nagyon lehet sírni.
Mint említettem, ruháit mindig váltogatja. Egyetlen kivétel sötétbarnás bakancscipője, amit talán a legnagyobb melegek kivételével mindig és mindenhez hord. Akár illik hozzá, akár nem. Néha az az érzésem, hogy Tímea sokkal inkább ez a bakancs, mint bármi más, ami rajta van. Egy viharvert, kitaposott, kedves kis bakancs. Mint egy mindig szomorú, nevető bohóc. Timi talán akkor lehet majd tényleg boldog, ha valaki nem a jó illatát, fekete haját, sem nem a divatos ruháit, vagy éppen meszticbarnás bőrét fogja egyszer megszeretni, hanem ezt a málladozó, büdös kis bakancsot.